-
Notifications
You must be signed in to change notification settings - Fork 0
/
Copy pathindex.html
3561 lines (2446 loc) · 499 KB
/
index.html
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
318
319
320
321
322
323
324
325
326
327
328
329
330
331
332
333
334
335
336
337
338
339
340
341
342
343
344
345
346
347
348
349
350
351
352
353
354
355
356
357
358
359
360
361
362
363
364
365
366
367
368
369
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
382
383
384
385
386
387
388
389
390
391
392
393
394
395
396
397
398
399
400
401
402
403
404
405
406
407
408
409
410
411
412
413
414
415
416
417
418
419
420
421
422
423
424
425
426
427
428
429
430
431
432
433
434
435
436
437
438
439
440
441
442
443
444
445
446
447
448
449
450
451
452
453
454
455
456
457
458
459
460
461
462
463
464
465
466
467
468
469
470
471
472
473
474
475
476
477
478
479
480
481
482
483
484
485
486
487
488
489
490
491
492
493
494
495
496
497
498
499
500
501
502
503
504
505
506
507
508
509
510
511
512
513
514
515
516
517
518
519
520
521
522
523
524
525
526
527
528
529
530
531
532
533
534
535
536
537
538
539
540
541
542
543
544
545
546
547
548
549
550
551
552
553
554
555
556
557
558
559
560
561
562
563
564
565
566
567
568
569
570
571
572
573
574
575
576
577
578
579
580
581
582
583
584
585
586
587
588
589
590
591
592
593
594
595
596
597
598
599
600
601
602
603
604
605
606
607
608
609
610
611
612
613
614
615
616
617
618
619
620
621
622
623
624
625
626
627
628
629
630
631
632
633
634
635
636
637
638
639
640
641
642
643
644
645
646
647
648
649
650
651
652
653
654
655
656
657
658
659
660
661
662
663
664
665
666
667
668
669
670
671
672
673
674
675
676
677
678
679
680
681
682
683
684
685
686
687
688
689
690
691
692
693
694
695
696
697
698
699
700
701
702
703
704
705
706
707
708
709
710
711
712
713
714
715
716
717
718
719
720
721
722
723
724
725
726
727
728
729
730
731
732
733
734
735
736
737
738
739
740
741
742
743
744
745
746
747
748
749
750
751
752
753
754
755
756
757
758
759
760
761
762
763
764
765
766
767
768
769
770
771
772
773
774
775
776
777
778
779
780
781
782
783
784
785
786
787
788
789
790
791
792
793
794
795
796
797
798
799
800
801
802
803
804
805
806
807
808
809
810
811
812
813
814
815
816
817
818
819
820
821
822
823
824
825
826
827
828
829
830
831
832
833
834
835
836
837
838
839
840
841
842
843
844
845
846
847
848
849
850
851
852
853
854
855
856
857
858
859
860
861
862
863
864
865
866
867
868
869
870
871
872
873
874
875
876
877
878
879
880
881
882
883
884
885
886
887
888
889
890
891
892
893
894
895
896
897
898
899
900
901
902
903
904
905
906
907
908
909
910
911
912
913
914
915
916
917
918
919
920
921
922
923
924
925
926
927
928
929
930
931
932
933
934
935
936
937
938
939
940
941
942
943
944
945
946
947
948
949
950
951
952
953
954
955
956
957
958
959
960
961
962
963
964
965
966
967
968
969
970
971
972
973
974
975
976
977
978
979
980
981
982
983
984
985
986
987
988
989
990
991
992
993
994
995
996
997
998
999
1000
<!DOCTYPE html>
<html lang="hu">
<head>
<meta charset="UTF-8">
<meta name="viewport" content="width=device-width, initial-scale=1.0">
<title>Napi Elmélkedés</title>
<link id="theme-style" rel="stylesheet" href="stilus.css">
<link rel="icon" href="/icons/favicon.ico" type="image/x-icon">
<link rel="manifest" href="/manifest.json">
</head>
<body>
<div id="01-01" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 01.</div>
<h4> „CSODA VAGYOK”</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Ma éle­tünk központi ténye az abszolút bi­zo­nyosság, hogy Te­rem­tőnk csodá­latos módon beköltözött a szívünkbe és éle­tünk­be. Olyan dolgokat kezdett meg­való­sítani számunkra, amilyeneket magunktól soha el nem érhettünk volna.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 25.old.)</em></div>
<p>💡 Ez való­ságos tény mostani életemben, és igazi csoda­. Mindig hittem Is­ten­ben, de soha nem tudtam ezt a hitet a saját életemre vonatkoztatni.<br>
Az Ano­nim Al­ko­ho­lis­táknak kö­szön­he­tő­en ma már bízom a saját fel­fo­gásom szerinti Is­ten­ben, és támasz­kodom rá - ezért vagyok ma józan. Azt, hogy meg­tanuljak Benne bízni és Rá támasz­kodni, soha nem tudtam volna egye­dül elérni. Ma már hiszek a csodákban, hiszen magam is csoda vagyok!</p>
</div>
<div id="01-02" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 02.</div>
<h4>ELSŐ AZ ALAPOZÁS</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>A józan­ság minden, amit a lelki éb­re­déstől várhatunk? Nem. A józan­ság csak a kezdet, az első aján­dék éb­re­désünk hajnalán.<br>
(Bill így látja, 8.old.)</em></div>
<p>💡 Az AA-prog­ram gya­kor­lása olyan, mint a ház­é­pí­tés. Először ki kellett öntenem egy nagy, vastag betonlapot, amire majd felépítem a házat: nekem ezt jelen­tette az ivás ab­ba­ha­gyá­sa.<br>
Ám egy betonlapon élni, védtelenül, kitéve a meleg­nek, a hidegnek, a szélnek és az esőnek meg­lehetősen kényelmetlen dolog. Így hát építettem egy szobát az alapra azzal, hogy elkezdtem gyako­rolni a prog­ramot.<br>
Az első szoba majdnem össze­dőlt, mert nem szoktam még hozzá a munkához. De az idő múlásával, ahogy a prog­ramot gya­ko­rol­tam, meg­tanultam jobb szobákat építeni. Minél többet gya­ko­rol­tam, és minél többet építettem, annál ké­nyel­me­sebb, bol­dogabb lett az otthonom, amelyben ma élek.</p>
</div>
<div id="01-03" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 03.</div>
<h4>TEHETETLEN</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Be­is­mer­tük, hogy te­he­tet­lenek vagyunk az al­ko­hollal szemben - hogy éle­tünk irá­nyít­ha­tat­lanná vált.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 21.old.)</em></div>
<p>💡 Nem véletlen, hogy a leg­első Lépés a te­he­tet­len­séget említi: az al­ko­hollal szembeni sze­mé­lyes te­he­tet­len­ség beis­merése a fel­é­pü­lés meg­alapozásának sarokköve. meg­tanultam, hogy nincs erőm, és nem tudom úgy irá­nyítani a dolgokat, ahogyan azt korábban gon­dol­tam. Te­he­tet­len vagyok azzal, amit az em­be­rek gon­dol­nak rólam. Te­he­tet­len vagyok azzal, hogy éppen lekéstem a buszt. Te­he­tet­len vagyok azzal, ahogy má­sok dol­goznak(vagy nem dol­goznak) a Lépéseken.<br>
De azt is meg­tanultam, hogy bi­zo­nyos dolgokkal szemben nem vagyok te­he­tet­len. Nem vagyok te­he­tet­len a saját visel­kedésemmel kap­cso­latban.<br>
Nem vagyok te­he­tet­len a nega­tivitással szemben. Nem vagyok te­he­tet­len abba­n, hogy fel­is­merjem a fe­le­lős­ségemet a saját fel­é­pü­lésemért. Tehetek annak érdekében, hogy pozitív hatást gyako­roljak magamra, a szeretteimre és a világra, amelyben élek.</p>
</div>
<div id="01-04" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 04.</div>
<h4>KEZDD OTT, AHOL VAGY!</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Úgy érezzük, hogy az italról való lemondás csak a kezdet. Sokkal fontosabb fe­la­dat vár ránk: az, hogy elveink szerint éljünk otthon, a munkahelyünkön és az em­beri kap­cso­latainkban.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 18-19.old.)</em></div>
<p>💡 Egy AA-gyű­lésen általában nem esik nehezemre kedvesnek lenni az em­be­rekhez. Miközben azon dol­gozom, hogy józan maradjak, AA-társaimmal együtt ünnepeljük, hogy meg­sza­ba­dul­tunk az ivás poklából.<br>
Nem ne­héz kisugározni a bol­dogság érzését a prog­ram­ban részt vevő régi és új társaimra.<br>
Más a helyzet viszont otthon vagy a munkahelyemen. Az itteni szitu­ációkban sokkal inkább előtérbe kerülnek az apró, napi kudarcok, és ne­héz mosolyogni, kedves szót szólni, vagy csak figyelmesen hallgatni. Az AA gyű­lés­ter­me­in kívül van az a terep, ahol való­ban tesztelhetem, mennyire haté­konyan haladok az AA Tizen­két Lépésének útján.</p>
</div>
<div id="01-05" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 05.</div>
<h4>TELJES ELFOGADÁS</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Nem tudja elképzelni az életet al­ko­hol nélkül. Eljön az idő, amikor sem vele, sem nélküle nem tudja elképzelni. Akkor már olyan magára hagyatott lesz, mint kevesen. A szaka­dék szélére kerül. A véget kívánja.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 141.old.)</em></div>
<p>💡 Csak egy al­ko­ho­lis­ta értheti meg egy ilyen leírás pontos jelen­tését. Az a kettős mérce, amely aktív al­ko­ho­lis­taként fogva tartott, engem is ret­te­géssel és zavarral töltött el. A „ha nem kapok egy italt, meg fogok halni” azzal versenyzett, hogy „ha folytatom az ivást, az fog meg­ölni”. Mindkét kényszeres gon­do­lat a mély­pont felé sodort. Ez a mély­pont hozta el al­ko­ho­liz­mu­som teljes - fenn­tar­tá­sok nélküli - el­fo­ga­dását, ami teljes­séggel nélkülözhetetlen volt a fel­é­pü­lésemhez.<br>
Olyan dilemmával néztem szembe, amilyennel még soha, de - mint később meg­értettem - ez szük­ség­sze­rű volt, ha sikert akartam elérni ebben a prog­ram­ban.</p>
</div>
<div id="01-06" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 06.</div>
<h4>GYŐZ A FELADÁS</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Meg­értjük, hogy épp ez a teljes kudarc teszi lehe­tővé az első lépést a fel­sza­ba­du­lás és meg­erősödés felé. Egyéni gyen­ge­sé­günk beis­merése végül is szilárd alapkővé válik, amire egy bol­dog és céltuda­tos élet építhető.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 21.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor életem minden terü­letét az al­ko­hol be­fo­lyásolta, és az üveg vált ön­ma­gam kényeztetésének és a magammal szembeni engedékenységnek a szimbólumává, amikor végül rájöttem, hogy egymagam semmit nem tehetek, hogy leg­yőzzem az al­ko­hol hatalmát, akkor értettem meg­, hogy semmilyen más kibúvóm nincs, mint a feladás. A feladásban meg­ta­lál­tam a győzelmet: győzelmet saját magam önző kényeztetése felett, győzelmet a konok ellenállásom felett saját életemmel szemben.<br>
Amikor abba­hagytam a harcot minden­ki­vel és mindennel, elindultam a józan­ság, a derű és a béke útján.</p>
</div>
<div id="01-07" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 07.</div>
<h4>FORDULÓPONT</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Fél­meg­ol­dá­sok semmire sem vittek. vá­laszútnál álltunk. Az Ő oltalmát és gon­dos­ko­dását kértük teljes rá­ha­gyat­ko­zás­sal.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 56.old.)</em></div>
<p>💡 Minden nap vá­laszútnál állok. Gon­do­lataim és tetteim előre vihetnek a fejlődés felé, vagy vissza­, rossz szokásaim és a pia felé. Van, amikor a fordulópont valaminek a kezdete, például ha elha­tározom, ahelyett, hogy elítélnék valakit, inkább meg­dicsérem. Vagy ha se­gít­séget kérek, ahelyett, hogy tovább­ra is egye­dül próbálkoznék.<br>
Máskor a fordulópontok valaminek a végét jelzik. Ilyen, amikor világosan látom, hogy fel kell hagynom a lelkemet mérgező nehezteléssel vagy a bénító önzéssel.<br>
A hiányosságaim naponta kísértenek, ezért naponta van lehe­tő­ségem arra, hogy tuda­tosítsam őket. Sok jellem­hibám nap mint nap meg­jelen­ik ilyen vagy olyan formában: az önsaj­ná­lat, a harag, a meg­hátrálás, a büsz­ke­ség, a vágy a leszámolásra vagy a nagyzolás. Ha fél­meg­ol­dá­sokkal kí­sér­le­te­zem hibáim meg­szün­te­té­sé­re, az csak lebénítja a vál­to­zást célzó erő­fe­szí­téseimet. Csakis akkor állok készen – és vagyok ké­pes - a vál­to­zásra, amikor teljes rá­ha­gyat­ko­zás­sal Isten se­gít­ségét kérem.</p>
</div>
<div id="01-08" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 08.</div>
<h4>VALÓBAN VAN VÁLASZTÁSOM?</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Tény az, hogy a leg­több al­ko­ho­lis­ta, még eddig nem tisztázott okokból, elveszíti döntési ké­pes­ségét az ivással kap­cso­latban. Úgynevezett aka­ratereje gya­kor­latilag meg­szűnik létezni.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 23.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor abba­hagyom az ivást, nem szűnik meg a te­he­tet­len­ségem az al­ko­hollal szemben. A józan­ságban még mindig nem vá­laszthatok - nem ihatok.<br>
Amit igenis vá­laszthatok, az a „spi­ri­tu­á­lis szerszámkészlet” (Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 25. old.) használata. Amikor így teszek, Felsőbb Erőm meg­sza­badít a vá­lasz­tá­si lehe­tő­ség hiányától - és józanon tart még egy napig. Ha tudnám azt vá­lasztani, hogy nem veszem fel az első italt, akkor miért lenne szük­ségem az AA-ra, vagy a Felsőbb Erőre?</p>
</div>
<div id="01-09" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 09.</div>
<h4>A GONDVISELÉS KÖZBENJÁRÁSA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Való­ban szörnyű belátni, hogy pohárral a kezünkben oly mértékben rögződött ben­nünk az önpusz­tító ivás kényszere, hogy már csak a Gond­vi­se­lés közbenjárása sza­badíthat meg ben­nünket.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 21.old.)</em></div>
<p>💡 A Gond­vi­se­lést (Az isteni gon­dos­ko­dás és út­mu­ta­tás meg­nyil­vá­nu­lását) akkor ta­pasz­taltam meg­, amikor aktív al­ko­ho­liz­mu­som teljes csődbe vitt - minden oda­veszett, ami jelen­tett valamit az életemben. Felhívtam az Ano­nim Al­ko­ho­lis­tákat, és attól a pil­la­nattól fogva az életem nem volt többé a régi. Amikor felidézem ezt a nagyon kü­lön­leg­es pil­la­natot, tudom, hogy Isten már jóval azelőtt működött az életemben, hogy én értettem vagy el­fo­gadtam volna a spi­ri­tu­á­lis fogalmakat. Ezzel az egyet­len isteni közbenjárással letettem a poharat, és el­kez­dő­dött utazásom a józan­ság felé. Az életem az isteni Gond­vi­se­lésnek és irány­mutatásnak kö­szön­he­tő­en folya­matosan új dolgokat tár elém.<br>
Az Első Lépés, amelyben be­is­mer­tem, hogy te­he­tet­len vagyok az al­ko­hollal, és életem irá­nyít­ha­tat­lanná vált, egyre nagyobb jelen­tőséget kap az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták életmentő, életadó kö­zös­ségében - mindig egyet­len napra.</p>
</div>
<div id="01-10" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 10.</div>
<h4>EGYSÉGBEN AZ ERŐ</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Lelkünk leg­mélyén el kell is­mernünk, hogy al­ko­ho­lis­ták vagyunk. Ez az első lépés a gyó­gyulás felé. El kell vetni azt a tévhitet, hogy olyanok vagyunk, vagy nem­so­ká­ra olyanok lehetünk, mint má­sok­.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 29.old.)</em></div>
<p>💡 Azért jöttem az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták Kö­zös­ségébe, mert már nem tudtam az ivászatomat kontrollálni. Vagy a feleségem panaszkodott az ivászatom miatt, vagy a rendőrkapitány kö­te­lezett arra, hogy az AA-gyű­lé­sekre járjak, vagy talán a lelkem leg­mélyén magam is tudtam, hogy nem tudok úgy inni, mint má­sok­, mégsem voltam haj­lan­dó ezt beis­merni, mert az alternatíva elrettentett. Az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták olyan kö­zös­ség, amelyben férfiak és nők egyesítik erejüket a közös, halálos beteg­séggel szemben.<br>
Valamennyiünk élete kötődik a többiekéhez úgy, ahogy egy tengeren hányódó mentő­csónakban ülő túlélőké. Ha össze­fo­gunk, biz­ton­sá­go­san partot érhetünk.</p>
</div>
<div id="01-11" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 11.</div>
<h4>A SZÁZ SZÁZALÉKOS LÉPÉS</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Csak az Első Lépést - amiben száz százalékig be­is­mer­tük, hogy az al­ko­hollal szemben te­he­tet­lenek vagyunk - tehetjük meg abszolút tö­ké­le­tesen.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 69.old.)</em></div>
<p>💡 Évekkel azelőtt, hogy az AA-ban kijózanodtam, már nem volt kétségem afelől, hogy az al­ko­hol meg­öl engem, de még ennek a biztos tudatában sem voltam ké­pes abba­hagyni az ivást. Így, amikor szem­be­néztem az Első Lépéssel, könnyű volt beis­mernem, hiányzik az erőm ahhoz, hogy ne igyak. De be­is­mer­tem-e, hogy az életem is irá­nyít­ha­tat­lan? Egyáltalán nem! Öt hónappal azután, hogy bejöttem az AA-ba, újra ittam, és nem értettem, miért.<br>
Amikor később, fájó sebekkel vissza­tértem az AA-ba, meg­tanultam, hogy az Első Lépés az egyet­len olyan Lépés, amit száz százalékosan meg lehet tenni, de csak ha való­ban mara­dék­talanul teszem meg­. Ez sok-sok huszon­négy órával ezelőtt történt, és azóta nem kellett meg­ismételnem az Első Lépést.</p>
</div>
<div id="01-12" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 12.</div>
<h4>JELENLEGI KÖRÜLMÉNYEINK ELFOGADÁSA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>A leg­fontosabb fe­la­datunk az, hogy el­fo­gadjuk a jelen kö­rül­mé­nye­ket, ön­ma­gunkat és má­sok­at úgy, ahogy vannak. Ezáltal olyan alá­zatra teszünk szert, ami a való­ságra épül. E nélkül haladás nem lehetséges. Újra és újra vissza kell térnünk erre a nem éppen hízelgő kiindulópontra. Így gyako­roljuk az el­fo­ga­dást, melyet éle­tünk minden napján hasz­nosíthatunk.<br>
Ha éle­tünk tényeit a való­ságnak meg­felelően értelmezzük, és nem használjuk fel őket kifogásként apátiára vagy kis­hi­tűségre, akkor szilárd alapul szolgálhatnak e­gész­sé­ges érzelmi éle­tünk­re és lelki fejlődésünkre.<br>
(Bill így látja, 44.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor nehezemre esik, hogy el­fo­gadjak em­be­re­ket, helyeket vagy ese­mé­nyeket, a fenti idézethez fordulok, és ez sok, mélyen gyökerező - em­be­rekkel, vagy életem eseményeivel kap­cso­latos - félelemtől sza­badít meg­. A fenti gon­do­lat lehe­tővé teszi, hogy ne tö­ké­le­tes akarjak lenni, hanem csak egy em­ber, aki vissza­nyer­heti lelki békéjét.</p>
</div>
<div id="01-13" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 13.</div>
<h4>NEM TÖRTÉNIK MEG EGY CSAPÁSRA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Nem gyó­gyultunk ki az al­ko­ho­liz­musból. Amit elértünk, az a büntetés fel­füg­gesz­tése, fel­té­tele pedig a lelkiség ápolása.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 79.old.)</em></div>
<p>💡 A leg­gyakoribb al­ko­ho­lis­ta fantázia minden bizonnyal ez: „Ha egy­sze­rűen csak nem iszom, minden rendbe jön.”<br>
Amikor végre kitisztult a köd a fejemben, meg­láttam, micsoda zűrzavarrá vált az életem. csa­ládi, munkahelyi, pénzügyi és jogi prob­lé­máim voltak, mereven ragasz­kodtam régi vallásos elkép­zelésekhez.<br>
Voltak a személyiségemnek olyan oldalai, amelyek fölött haj­la­mos voltam szemet hunyni, mert könnyen meg­győzhettek volna arról, hogy re­mény­te­len helyzetben vagyok, és me­ne­külésre ösztö­nöz­het­tek volna. A Nagykönyv utat mutatott az össze­s prob­lé­mám meg­oldására. Ez azonban nem történt meg egy csapásra, és semmi­képp sem magától, az én erő­fe­szí­téseim nélkül.<br>
Mindig fel kell is­mernem Isten ke­gyel­mét és áldását, ahogy átragyog minden prob­lé­mán, amellyel szembe kell néznem.</p>
</div>
<div id="01-14" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 14.</div>
<h4>NE BÁNKÓDJ!</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Nem bánkódunk a múlton, de nem is kívánjuk rácsukni az ajtót.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 78.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor kijózanodtam, kezdtem látni, hogyan fecséreltem el az életemet, és elöntött a bűn­tu­dat, a meg­bánás érzése. A prog­ram Negyedik és Ötödik Lépése ha­tal­mas se­gít­ség volt abba­n, hogy erre a gyötrő bánatra gyógyírt ta­láljak. meg­tudtam, hogy az én­köz­pon­tú­ságom és őszin­tét­len­ségem nagymértékben az ivásból fakadt, és azért ittam, mert al­ko­ho­lis­ta vagyok.<br>
Ma már látom, hogy még a leg­undorítóbb hajdani élményeim is arannyá vál­toz­hatnak, mert józan al­ko­ho­lis­taként meg­oszthatom őket al­ko­ho­lis­ta társaimmal, elsősorban az újon­nan ér­ke­zőkkel. Az AA-ban töltött szám­talan józan év után már nem bánkódom többé a múlton. Egy­sze­rűen csak hálás vagyok, hogy tudatában lehetek Isten sze­re­tetének, és se­gít­séget nyújthatok má­sok­nak a Kö­zös­ségben.</p>
</div>
<div id="01-15" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 15.</div>
<h4>NEM REMÉLT BELSŐ FORRÁS</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Kevés kivételtől elte­kintve tagjaink úgy érzik, hogy egy korábban nem sejtett, belső erő­for­rás­ba kapcsolódtak, amelyet egy maguknál erősebb és teljesen egyénileg értel­me­zett Hatalommal azonosítanak.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 533-534.old.)</em></div>
<p>💡 józan­ságomért küzdve az AA-ban, már az első naptól fogva reményt ta­láltam alapítóink fenti szavaiban. Gyakran ízlelgettem a kifejezést: „rácsat­la­koztak egy nem remélt belső forrásra”. Azt kér­deztem magamtól: hogyan ta­lálhatom meg az Erőt magamban, miközben annyira erőtlen, te­he­tet­len vagyok? Később, ahogy az alapítók ígérték, rájöttem: mindig is volt vá­lasztásom jó és gonosz, önzetlenség és önzés, derű és félelem között. Ez a nálam nagyobb Erő olyan velem született aján­dék, amit észre sem vettem, amíg el nem értem a min­den­na­pi józan­ságot azáltal, hogy az AA Tizen­két Lépése szerint élek.</p>
</div>
<div id="01-16" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 16.</div>
<h4>A MÉLYPONT</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Miért van a hang­súly azon, hogy először minden AA tag elérje a mély­pont­ot? A vá­lasz az, hogy kevesen próbálják az AA-prog­ramot őszintén alkalmazni, ha nem érték el saját mély­pont­jukat. Az AA prog­ram tovább­i tizenegy Lépésének alkalmazása olyan maga­tar­tást és cselek­vő­ké­pes­séget fel­té­telez, amelyről a még ita­loz­ó al­ko­ho­lis­ta aligha álmodhat.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 24.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor elértem a mély­pont­omat, kinyílt az elmém, és haj­lan­dóvá váltam, hogy valami mással próbálkozzak. Az AA-val próbálkoztam. Új életem a Kö­zös­ségben kicsit hasonlított ahhoz, ahogy biciklizni tanultam: az AA lett a tá­masz­tó­ke­rekem és a segítő kéz is. Nem mintha akkoriban annyira igényeltem volna a se­gít­séget, egy­sze­rűen csak nem akartam még egyszer annyira meg­sé­rülni. A vágy, hogy elke­rüljek még egy mély­pont­ot, erősebb volt, mint az ivás vágya. A leg­elején ez tartott józanon. Egy idő után viszont már minden erőmmel a Lépéseken dol­goztam. Hamarosan ta­pasz­taltam, hogy a hozzá­állásom és a tetteim elkezdtek változni, ha lassan is. Nap mint nap egyre jobb viszonyba kerültem magammal és má­sok­kal, a sé­rüléseim gyó­gyulni kezdtek. Hála Istennek a tá­masz­tó­ke­re­ke­kért és a segítő kézért, amit én az Ano­nim Al­ko­ho­lis­táknál ta­láltam meg­.</p>
</div>
<div id="01-17" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 17.</div>
<h4>A BOLDOGSÁG CSENDESEN ÉRKEZIK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> „Velünk, al­ko­ho­lis­tákkal az volt a baj, hogy köve­teltük a világtól, adjon nekünk bol­dogságot és lelki békét - de csak azon az egyet­len úton, ahogyan mi akartuk: az al­ko­hol útján. És nem jártunk sikerrel.<br>
Amikor viszont rászánjuk az időt, hogy ráta­láljunk néhány spi­ri­tu­á­lis törvényre, meg­is­merkedjünk azokkal, és alkalmazzuk a gya­kor­latban is - akkor való­ban elérjük a bol­dogságot és a lelki békét…. Van néhány szabály, amit követnünk kell, de a bol­dogság és a lelki béke itt van mindenütt, sza­badon ren­del­kezésére áll minden­ki­nek.”<br>
(Dr. Bob and The Good Oldtimers(Dr. Bob és az öregfiúk), 308.old.)</em></div>
<p>💡 Az AA-prog­ram egy­sze­rűsége meg­tanít arra, hogy a bol­dogság nem olyasmi, amit „köve­telhetek”. Csendesen meg­érkezik hozzá­m, amikor má­sok­at szolgálok. Ha segítő kezemet nyújtom egy újon­nan jövőnek vagy egy vissza­esőnek, azt ta­pasz­talom, hogy a saját józan­ságom leír­ha­tat­lan hálával és bol­dogsággal töltődik fel.</p>
</div>
<div id="01-18" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 18.</div>
<h4>SEGÍTENE EGY ITAL?</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Vissza­te­kintve saját ita­loz­ásunk tör­té­netére, kimutathattuk, hogy már évekkel azelőtt, hogy éle­tünk feletti uralmunk el­vesz­tése tuda­tossá vált ben­nünk, ivászatunk több volt egy­sze­rű szokásnál: való­jában egy vég­ze­tes folyamat kezdete volt.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 23.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor még ita­loz­tam, kép­te­len voltam úgy reagálni bármilyen élet­hely­zetre, mint a többi, e­gész­sé­ges em­ber. A leg­kisebb esemény is olyan elmeálla­potot idézett elő, amely elhitette velem, hogy innom kell az érzéseim tompításához. A tompultság azonban nem oldotta meg a helyzetet, ezért tovább­i menekvést kerestem az üvegben. Ma tudatában kell lennem al­ko­ho­liz­mu­somnak. Nem en­ged­he­tem meg magamnak, hogy azt higgyem, ké­pes vagyok irá­nyítani az ivásomat - mert ismét azt fogom gon­dol­ni, hogy az életemet is irá­nyítani tudom. Az ilyen érzések vég­ze­tesek lehetnek a fel­é­pü­lésem szem­pont­já­ból.</p>
</div>
<div id="01-19" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 19.</div>
<h4>HIT NAPI HUSZONNÉGY ÓRÁBAN</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>A hitnek napi huszon­négy órán keresztül kell működni ben­nünk és közöttünk, kü­lönben végünk van.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 15.old.)</em></div>
<p>💡 Spiri­tua­litásom és józan­ságom lényege az, hogy a nap huszon­négy órájában hiszek a Felsőbb Erőben. Napi tevé­kenységeim közben nem sza­bad elfe­lejtenem a saját fel­fo­gásom szerinti Istent, és támasz­kodnom kell rá. Mennyire meg­nyugtató számomra a gon­do­lat, hogy Isten az em­be­rekben és rajtuk keresztül munkál­kodik! Napközben egy kis szünetet tartva, felidézem-e Isten jelen­létének konkrét példáit? Lenyűgöző és felemelő-e számomra, hogy milyen sokszor nyilván­való ez az erő? Hálával tölt-e el Isten jelen­léte fel­é­pülő életemben? Ennek a min­den­ha­tó erőnek minden cse­le­ke­de­tem­ben való jelen­léte nélkül ismét beteg­ségem és a halál szaka­dékába zuhannék.</p>
</div>
<div id="01-20" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 20.</div>
<h4> „SZÜNETET TARTUNK … ÉS IMÁDKOZUNK”</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Napközben, amikor fölkavar valami vagy ránk tör a kétely, egy kis szünetet tartunk, és imád­kozunk a helyes gon­do­latért vagy cse­le­ke­detért.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 82.old.)</em></div>
<p>💡 Ma alá­zattal kérem a Felsőbb Erő ke­gyel­mét, hogy időt adjon ösztön és cselek­vés között; hogy hűs szellő járjon át, amikor túlfűtötten reagálnék; hogy nyugodt békesség lépjen az indulat helyébe; hogy el­fo­gadjam a pil­la­natot, amikor a bírálat tisztánlátássá válik; hogy csendben maradjak, amikor szóban támadni, vagy védekezni sietnék.<br>
Ígérem, keresni fogok minden lehe­tő­séget, hogy irány­mutatásért a Felsőbb Erőmhöz forduljak. Tudom, hogy hol lakozik ez az erő: itt bennem, tisztán, mint a hegyi patak, meg­bújva a hegyek között - ez a Belső Forrás, amelynek létezését nem gya­nítottam.<br>
meg­köszönöm a Felsőbb Erőnek a fény és igazság világát, amit akkor láthatok meg­, ha engedem, hogy irá­nyítsa szememet. Bízom benne ma, és remélem, bízik bennem, hogy mindent meg­teszek ma, hogy meg­ta­láljam a helyes gon­do­latokat és cse­le­ke­deteket.</p>
</div>
<div id="01-21" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 21.</div>
<h4>TÁRSAMAT SZOLGÁLOM</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> A csoport tagja az újon­nan érkezetthez nem az erő, hanem az alá­zat és gyenge­ség szel­lemében szól.<br>
(AA comes of age (Az AA felnőtt korba lép), 279.old.)</em></div>
<p>💡 Ahogy telnek a napok az AA-ban, úgy kérem Istent, hogy irá­nyítsa gon­do­lataimat és kimondott szavaimat. A kö­zös­ségben való folya­matos részvétel során számos lehe­tő­ségem van arra, hogy beszéljek. Ezért sokszor kérem Istent, hogy segítsen ügyelni gon­do­lataimra és szavaimra, hogy azok hűen és meg­felelően tükrözzék a prog­ramunkat; hogy ismé­telten segítsen nekem tö­rekvésemben, hogy út­mu­ta­tását kérjem; hogy való­ban kedves és sze­re­tettel teli, segítőkész és meg­nyugtató leg­yek; olyan, akit alá­zat tölt el, és mentes minden önteltségtől.<br>
Ma lehetséges, hogy a még szen­vedő al­ko­ho­lis­tákra jellemző és nekem nem tetsző visel­kedéssel vagy véleménnyel kell szem­be­sülnöm. Ha ez történik, egy pil­la­natra Istenre össz­pon­to­sí­tok, hogy ké­pes leg­yek a hig­gadt­ság, erő és érte­lem hangján vá­laszolni.</p>
</div>
<div id="01-22" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 22.</div>
<h4>CSAK EGYSZERŰEN</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Pár órával később el­búcsúz­tam dr. Bobtól… Arcán a jól is­mert széles mosollyal, félig tréfásan így szólt hozzá­m: „Ne feledd, Bill, ne toljuk el ezt a dolgot! Csak egy­sze­rűen!” El­for­dul­tam, kép­te­len voltam bármit is mondani. Akkor láttam utoljára.<br>
(AA comes of age (Az AA felnőtt korba lép), 214.old.)</em></div>
<p>💡 Több éve tartó józan­ság után néha meg­kérdem magamtól: „Lehet, hogy ez az egész ennyire egy­sze­rű?” Aztán a gyű­lé­seken látom, hogy a hajdani cinikusok és szkep­tikusok úgy tértek az AA útjára a pokolból, hogy al­ko­hol nélküli életüket huszon­négy órás egy­ségekre bontják, amelyek során ki-ki ké­pes­ségei szerint gyako­rolja azt a néhány elvet.
És akkor tudom, hogy bár nem mindig könnyű, ha szem előtt tartom az egy­sze­rűséget, a dolog működik.</p>
</div>
<div id="01-23" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 23.</div>
<h4>TALÁLOK-E BENNE MÁR ÖRÖMET?</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>… De mégsem vagyunk búskomorak. Ha az újak nem ta­lálnának semmi vidámat, vagy öröm­teljeset élet­módunkban, akkor nem kívánnák azt követni. Mi a leg­ha­tá­rozottabba­n ragasz­kodunk ahhoz, hogy örömet ta­láljunk az életben. Nem engedünk meg magunknak cinikus meg­jegyzéseket a világ álla­potáról, de nem is vesszük vállunkra bajait.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 123.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor rend van a portámon, azt látom, hogy életem más elemei is kezel­hetőbbek. Hátra­hagyva az ivással töltött éveimet elborító bűn­tu­datot és lelkiis­meret-furdalást, sza­badon fel­vál­lalhatom szerepemet az univerzumban, azonban ezt az álla­potot fenn kell tartanom. meg kell állnom, és fel­tennem magamnak a kérdést, ta­lálok-e benne már örömet. Ha ne­héz vagy fájdalmas számomra a vá­lasz, akkor lehet, hogy túl komolyan veszem magam, és vonakodva vallom be, hogy eltértem a prog­ram gya­kor­lásától, melynek se­gít­ségével portámon rendet tarthatok. Azt hiszem, a fájdalom, amit érzek, arra késztet, hogy oda­figyeljek a Felsőbb Erőmre, és számvetést ké­szítsek tel­je­sítményemről. A prog­ram működ­tetéséhez szük­séges csekély idő és erő­fe­szí­tés - például az önvizs­gá­lat, a jóvátétel, vagy bármi, ami épp helyén­való - meg­éri a befek­tetést.</p>
</div>
<div id="01-24" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 24.</div>
<h4>A RÉSZVÉTEL</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Várnak ránk a tettek - egyre több tett. „Tettek nélkül a hit halott.” … Egyet­len célunk a se­gít­ségnyújtás leg­yen.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 82., 83.old.)</em></div>
<p>💡 Meg­értem, hogy a szol­gá­lat lét­fon­tos­sá­gú része a fel­é­pü­lésnek, de sokszor elgon­dol­kodom, vajon mit tehetnék. Egy­sze­rűen azzal kell kezdenem, amim már ma is van. Körülnézek, keresve azt, hol lehet rám szük­ség. Tele vannak a hamutartók? Kezem, lábam van, hogy kiürítsem őket? Egyszeriben részesévé váltam a dolgoknak. Aki a leg­jobban tud beszélni, az főzheti a leg­rosszabb kávét; aki az újakat a leg­jobban tudja fogadni, lehet, hogy rosszul olvas; aki szívesen takarítana, esetleg össze­zavarná a bank­számlát - mégis mindezek az em­be­rek és fe­la­datok lét­fon­tos­sá­gúak lehetnek egy aktív csoport számára. Ez a szol­gá­lat­tétel csodája: amikor azt használom, amim van, rájövök, hogy sokkal többet kaphatok, mint gon­dol­tam volna.</p>
</div>
<div id="01-25" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 25.</div>
<h4>EGYMÁSRA VAN SZÜKSÉGÜNK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>… Az AA tu­laj­don­kép­pen azt mondja az iszákosnak: „AA tag vagy, ha magad annak vallod … senki sem rekeszthet ki.”<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 141.old.)</em></div>
<p>💡 Éveken keresztül, ha a Harmadik Ha­gyo­mányon gon­dol­kodtam( „az AA tagságnak egyet­len fel­té­tele az ivással való felhagyás vágya”), azt hittem, hogy az csak az újon­nan ér­ke­zőknek fontos.<br>
Ez számukra a garancia arra, hogy senki nem zárhatja ki őket az AA-ból. Ma már állandó hálát érzek azért a spi­ri­tu­á­lis fejlődésért, amit ennek a ha­gyo­mánynak köszönhetek. Nem keresem a tőlem szemmel láthatóan kü­lönböző em­be­rek tár­sa­ságát.<br>
A Harmadik Ha­gyo­mány, azzal, hogy arra összpontosít, amiben én hasonló vagyok a többiekhez, lehe­tővé tette, hogy sokféle al­ko­ho­lis­tát is­merjek meg­, és segítsek rajtuk úgy, ahogy ők segí­tettek rajtam. Az ateista Charlotte az etika és tisztesség új szintjeit mutatta meg nekem; a színes bőrű Clay türelemre tanított; a meleg Winslow a való­di együtt­érzés példája lett számomra, a fiatal meg­an azt mondja, azért jár vissza a gyű­lé­sekre, mert ott ta­lál engem, aki harminc éve józan. A Harmadik Ha­gyo­mány meg­adta számunkra azt, amire szüksé­günk van - egymást.</p>
</div>
<div id="01-26" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 26.</div>
<h4>SZIGORÚ ŐSZINTESÉG</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Ki kíván szi­go­rúan őszin­te és toleráns lenni? Ki akarja hibáit má­sok előtt beval­lani és az okozott károkat jóvátenni? Ki törődik azzal, hogy létezik-e egy Felsőbb Hatalom, nem is szólva el­mél­ke­désről és imádságról? Ki akar időt és energiát áldozni, igyekezvén az AA üzenetét a még szen­vedő em­bertársainknak tovább­ítani? Nem az átlag al­ko­ho­lis­ta. Korlátlanul önközpontú lévén, nem kíván ezekkel a lehe­tő­ségekkel foglalkozni - kivéve, ha saját lét­fenn­tar­tása érdekében kényszerül rá.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 24.old.)</em></div>
<p>💡 Al­ko­ho­lis­ta vagyok. Ha iszom, meg­halok. Micsoda erőt, energiát és érzéseket kelt bennem ez az egy­sze­rű kijelen­tés! Pedig a mai napon mind­össze ennyit kell tudnom. haj­lan­dó vagyok ma életben maradni? haj­lan­dó vagyok ma józan maradni? haj­lan­dó vagyok ma se­gít­séget kérni, vagy se­gít­ségére lenni egy másik al­ko­ho­lis­tának? Ráébred­tem helyzetem vég­ze­tes voltára? Mit kell tennem ma, hogy józan maradjak?</p>
</div>
<div id="01-27" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 27.</div>
<h4>BŰNTUDATTÓL MENTESEN</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Má­sok­kal kap­cso­latban ki kellett iktat­nunk gon­do­latainkból és beszédünkből a „te vagy a hibás” kifejezést.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 48.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor haj­lan­dóvá válok el­fo­gadni saját te­he­tet­len­ségemet, elkezdem fel­is­merni, hogy saját magamat okolni az életemben bekövetkezett minden bajért olyan, mintha ego-utazásra indulnék vissza a re­mény­te­lenségbe. Se­gít­ségért folyamodva és alaposan oda­figyelve a prog­ram Lépéseiben valamint a Ha­gyo­mányokban gyökerező üzenetre, lehe­tő­ségem nyílik változtatni a fel­é­pü­lésemet lassító visel­kedésemen. Az AA-hoz való csat­la­kozásom előtt akkora vágy volt bennem a magasabb pozíciókban lévő em­be­rek elis­merésére, hogy haj­lan­dó voltam magamat és má­sok­at is felál­dozni, csak hogy meg­vethessem a lábamat a világban. Mindig pórul jártam. A prog­ram­ban való­di ba­rátokat ta­lálok, akik szeretnek, meg­értenek és veszik a fáradságot, hogy segítsenek meg­tudni magammal kap­cso­latban az igazságot. A Tizen­két Lépés se­gít­ségével ké­pes vagyok egy jobb, a bűn­tu­dattól és az ön­i­ga­zo­lás szük­ségétől mentes életet építeni.</p>
</div>
<div id="01-28" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 28.</div>
<h4>A MÚLT KINCSE</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Pontosan az teszi jelen éle­tünk­et értékessé, hogy meg­mu­tatjuk a szen­vedőknek, hogy mi magunk hogyan részesültünk se­gít­ségben. ragasz­kodni kell a gon­do­lathoz, hogy Isten kezében a sötét múlt a leg­nagyobb kincs, amivel az em­ber ren­del­kezik - má­sok életének és bol­dogságának kulcsa. Se­gít­ségével elhárít­hatjuk má­sok szen­vedéseit és a katasztrófát.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 116.old.)</em></div>
<p>💡 Milyen nagy aján­dék fel­is­merni, hogy az a sok látszólag haszon­talan év nem ment kárba! Kiderül, hogy a leg­csú­fosabb és leg­meg­alá­zóbb élmények a leg­ha­té­ko­nyabb eszközök ahhoz, hogy segítsünk má­sok­nak a fel­é­pü­lésben. is­merve a szégyen és el­ke­se­re­det­tség mély­ségeit, sze­re­tettel és együtt­érzéssel nyújt­hatom ki a kezem, tudva azt, hogy Isten kegyel­méből én is részesülhetek.</p>
</div>
<div id="01-29" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 29.</div>
<h4>A MEGOSZTÁS ÖRÖME</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Az élet új értel­met nyer. Látjuk, ahogy al­ko­ho­lis­ták fel­é­pül­nek, ahogy má­sok­on segítenek, hogy már nincsenek többé magukra hagyatva, látjuk a kö­zös­ség növekedését, ba­rátokra ta­lálunk - mindez olyan élmény, amit nem sza­bad elmu­lasztani. Tudjuk, hogy ön sem akarja. Hiszen nagy élményt jelen­t éle­tünk­ben az újon­nan jöttekkel és a régi tagokkal való gyakori ta­lálkozás.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 83.old.)</em></div>
<p>💡
Örömmel és hálával tölt el a tudat, hogy minden olyan újon­nan ér­ke­ző, akivel meg­osztom érzéseimet, átélheti ugyan­azt a meg­könnyeb­bülést, amit én éreztem a Kö­zös­ségben. Úgy érzem, hogy az AA által leírt össze­s dolog velük is meg­történik majd, ahogy velem, ha meg­ragadják a lehe­tő­séget, és teljes mértékben fel­vál­lalják a prog­ramot.</p>
</div>
<div id="01-30" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 30.</div>
<h4>MEGSZBADULNI … SZABADON…</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Új sza­badságot … is­merünk meg­.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 78.old.)</em></div>
<p>💡 A sza­badság számomra sza­badulás valamitől és a cselek­vés sza­badsága. Az első az al­ko­hol rabságából való sza­badulás. Micsoda meg­könnyeb­bülés volt! Aztán elkezdtem érezni a félelemtől való sza­badulás érzését - mert féltem az em­be­rektől, az anyagi bizony­talanságtól, a kö­te­le­zett­sé­gek­től, a kudarctól és az elutasí­tástól. Aztán élvezni kezdtem a lehe­tő­ségek sza­badságát - sza­badon vá­laszthatom ma a józan­ságot, sza­badon lehetek ön­ma­gam­, sza­badon kimondhatom a véleményemet, meg­élhetem a lelki nyugalmat, szerethetek és szerethetnek, sza­badon fejlődhetek spi­ri­tu­á­lisan. De hogyan érhetem el ezt a sza­badságot? A Nagykönyv egyér­tel­mű­en kimondja, hogy mielőtt még a jóvátétellel félúthoz érkeznék, elkezdem meg­is­merni az „új” sza­badságot; nem azt a régit, amikor má­sok­ra te­kintet nélkül tettem azt, ami nekem volt jó, hanem egy olyan új sza­badságot, amely lehe­tővé teszi az ígéretek meg­való­sulását az életemben. Mekkora öröm sza­badnak lenni!</p>
</div>
<div id="01-31" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Január 31.</div>
<h4>KÖZÖS BOLDOGSÁGUNK AZ ELSŐ</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Az egy­ség az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták féltve őrzött sa­já­tos­sága… Vagy egy­ségben maradunk, vagy az AA elvész.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 131.old.)</em></div>
<p>💡 Ha­gyo­mányaink az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták kö­zös­ségében elérhető és meg­tartható józan­sághoz szük­séges, az önzést és felfuvalkodottságot felszámoló folyamat kulcselemei. Az Első Ha­gyo­mány arra emlé­keztet, hogy fel­é­pü­lésem nem az én érdemem. Közös bol­dogulásunk előtérbe helyezése emlé­keztet arra, hogy ne váljak gyógyítóvá ebben a prog­ram­ban; én még mindig egyike vagyok a pácienseknek. Önfeláldozó elődeink építették a kórtermet. E nélkül kétlem, hogy életben maradtam volna. A csoport nélkül kevés al­ko­ho­lis­ta tudna fel­é­pülni.
Aktívan vállalva aka­ra­tom folya­matos feladását, lehe­tővé válik számomra, hogy lemondjak az uralkodni akarásról és az elis­merés iránti vágyról, melyek jelen­tős szerepet játszottak aktív al­ko­ho­liz­mu­somban.<br>
sze­mé­lyes vágyaim félre tétele a csoport fejlődése érdekében hozzá­járul az AA egy­ségéhez, ami lét­fon­tos­sá­gú a fel­é­pü­léshez. Segít emlé­keznem, hogy az egész több, mint a részek össze­ssége.</p>
</div>
<div id="02-01" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 01.</div>
<h4>A CÉL: AZ EGÉSZSÉG</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Akkor kezdett a Második Lépés finoman és foko­za­tosan beszürem­kedni életembe. Nem is tudom meg­mondani, milyen esemény hatására vagy melyik napon kezdtem hinni abba­n, hogy létezik egy nálam nagyobb Erő, de ma már biztos, hiszek Benne.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 28.old.)</em></div>
<p>💡 „Eljutottunk a hitre!” meg­ját­szot­tam a hitet, ha olyan kedvem volt, vagy ha ez jól vette ki magát. Nem igazán bíztam Is­ten­ben. Nem hittem, hogy törődik velem. Állandóan olyan dolgokon akartam változtatni, amiken nem tudtam. Fo­ko­zatosan kiábrándultam az egészből, és áthárítottam Rá, mondván: „Ha annyira min­den­ha­tó vagy, intézd el Te.” meg­tette. vá­laszokat kezdtem kapni leg­kínzóbb prob­lé­máimra, néha a leg­szokatlanabb időpontokban: a munkahelyem felé autózva, ebéd közben, vagy mély álomban. Rájöttem, hogy ezeket a meg­oldásokat nem én gon­dol­tam ki, hanem egy nálam ha­tal­ma­sabb Erő adta őket a kezembe. Eljutottam a hitre.</p>
</div>
<div id="02-02" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 02.</div>
<h4>MEGADTAM MAGAM ÉS MEGMENEKÜLTEM</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Az úgynevezett tipikus al­ko­ho­lis­ta személyiségének magja nárcisztikus és egocentrikus, a min­den­ha­tóság érzése uralja, és bármi áron szeretné belső integritását meg­őrizni. … Az al­ko­ho­lis­ta zsigerből elutasít bármilyen em­beri, vagy isteni irá­nyítást. Ő, az al­ko­ho­lis­ta kell leg­yen saját sorsának ura. És ezért a meg­győződéséért a végsőkig kész harcolni.<br>
(AA comes of age (Az AA felnőtt korba lép), 311.old.)</em></div>
<p>💡 Nagy rejtély, hogy egójuk „függetlenségéért” harcolva miért halnak bele egyesek az al­ko­ho­liz­musba, és miért józanodnak ki má­sok látszólag könnyedén az AA-ban? A Felsőbb Erő se­gít­ségét, a józan­ság aján­dékát akkor kaptam meg­, amikor a máskü­lönben meg­magya­ráz­hatatlan vágyam az ivás abba­hagyására ta­lálkozott azzal a haj­lan­dóságommal, hogy el­fo­gadom az AA tagjainak javaslatait. meg kellett adnom magamat, mert csak úgy me­ne­külhettem meg­, hogy Isten és a társaim se­gít­ségét kértem.</p>
</div>
<div id="02-03" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 03.</div>
<h4>BETÖLTENI AZ ŰRT</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Csupán egyet­len rövid kérdést kellett föl­ten­nünk magunknak: „Hiszem-e, vagy akarom-e hinni, hogy létezik egy nálam magasabb Hatalom?” Nyomatékosan hang­súlyozzuk: amint valaki kimondja, hogy hisz, vagy haj­lan­dó hinni, már jó úton jár.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 45.old.)</em></div>
<p>💡 Mindig lenyűgöztek a tudományos elvek. Az Abszolút Tudás keresése közben fizikailag és érzelmileg eltávolodtam az em­be­rektől. „Isten”, vagy a „spiri­tua­litás” jelen­tés nélküli, elvont okoskodás volt számomra. A modern tudomány em­bere voltam, akinek a tudás volt a Felsőbb Erő. A meg­felelő egyen­leteket felírva az élet is csupán egy meg­oldandó prob­lé­ma - gon­dol­tam. A külső énem által az élet feladványaira adott meg­oldás - az al­ko­hol - miatt belső énem mégis haldoklott. Intelligenciám elle­nére az al­ko­hol lett számomra a Felsőbb Erő.<br>
Csak az AA-tagokból sugárzó és a gyű­lé­seken meg­ta­pasz­talt fel­té­tel nélküli sze­re­tet se­gít­ségével tudtam kimozdítani az al­ko­holt a Felsőbb Erő szerepéből. Sikerült betölteni a ha­tal­mas űrt. Nem voltam többé magányos, az élettől elszakadt em­ber. meg­ta­lál­tam egy való­di, nálam ha­tal­ma­sabb erőt: Isten sze­re­tetét. Számomra ma már csak egyet­len képlet van, ami számít: Isten jelen van az AA-ban.</p>
</div>
<div id="02-04" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 04.</div>
<h4>AMIKOR HIÁNYZIK A HIT</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Néha nehezebb azok­nak az AA-t el­fo­gadni, akik elvesztették hitüket, mint azok­nak, akik sohasem hittek. Ők úgy gon­dol­ják, már meg­próbáltak hittel is, hit nélkül is élni. Minthogy mind­kettőben csalódtak, úgy érzik, nincs hova fordulniuk.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 29.old.)</em></div>
<p>💡 Annyira biztosra vettem, hogy Isten elhagyott, hogy végképp dacossá váltam, és bár tudtam, nem ez a meg­oldás, mégis bele­fogtam egy utolsó, nagy ivászatba. Hitem egyre ke­se­rűbb lett, és ez nem véletlen. Azok, akiknek korábban erős hitük volt, még keményebben élik meg a mély­pont­ot. Bár elmentem az AA-ba, időbe telt, míg vissza­nyertem a hitemet. Az eszemmel hálás voltam, hogy túléltem egy ekkora bukást, de a szívem kemény maradt.<br>
Mégis ragasz­kodtam az AA-prog­ramhoz mivel a többi lehe­tő­ség sivárnak tűnt számomra. Jártam a gyű­lé­sekre, és fo­ko­zatosan vissza­kaptam a hitemet.</p>
</div>
<div id="02-05" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 05.</div>
<h4>DICSŐSÉGES SZABADULÁS</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Abban a pil­la­natban, amint abba­hagytam a vi­tá­zást, látni és érezni kezdtem. Akkor kezdett a Második Lépés finoman és fo­ko­zatosan beszüremkedni életembe. Nem is tudom meg­mondani, milyen esemény hatására, vagy melyik napon kezdtem hinni abba­n, hogy létezik egy nálam nagyobb Erő, de ma már biztos, hiszek benne. Ahhoz, hogy ezt elérjem, fel kellett adnom a vi­as­ko­dást, és követnem az AA prog­ramját, amilyen lelkesen csak tudtam.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 28.old.)</em></div>
<p>💡 Számomra a Második Lépés hozta meg a teljes magányból való dicsőséges sza­badulást, miu­tán évekig kép­te­len voltam „elsza­badult aka­raterőmet” meg­fékezni. Ma már semmi sem olyan fájdalmas, vagy elviselhetetlen az életemben. Valaki mindig ott van, akivel meg­oszthatom az élet terheit. A Második Lépés meg­erősített Is­ten­ben, és most már látom, hogy az esztelen beteg­ségem és az egóm sajátos módon kötődtek egymáshoz. Ahhoz, hogy az előbbitől meg­sza­baduljak, az utóbbit olyas­valakire kell bíznom, aki nálam jóval több terhet elbír.</p>
</div>
<div id="02-06" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 06.</div>
<h4>AZ ERŐ­GYŰJ­TÉS ÁLLO­MÁSA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Követ­ke­zés­képpen, a Második Lépés mind­nyá­junk számára az erőgyűjtés állomása. Kétkedők, istentagadók, vagy hajdani hívők, mind egy cipőben járunk.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 34.old.)</em></div>
<p>💡 Úgy érzem, az AA egy isteni sugallatra létre­hozott prog­ram, és hogy Isten minden AA-gyű­lésen jelen van. Látom, hiszem és tudom, hogy az AA működik, mert ma is józan maradtam. Azzal, hogy AA-gyű­lé­sekre járok, átadom az életemet az AA-nak és Istennek. Ha Isten ott van a szívemben és minden­ki máséban is, akkor kis része vagyok a nagy egésznek, és nem vagyok kü­lön­leg­es. Ha Isten ott van a szívemben, és má­sok­on keresztül szól hozzá­m, akkor én is bizonyára az Ő üzenetét közvetítem má­sok­nak. tö­rekednem kell arra, hogy spi­ri­tu­á­lis elvek szerinti életemmel tel­je­sítsem az Ő aka­ratát, és ju­tal­mam az épelméjűség és az érzelmi józan­ság lesz.</p>
</div>
<div id="02-07" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 07.</div>
<h4>ÚT A HITHEZ</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Igaz alá­zat és elfo­gu­lat­lan­ság a hithez vezethet, és minden AA-gyű­lés biz­to­síték arra, hogy Isten vissza fogja adni egészségünket, ha hozzá való viszonyunkat rendezzük.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 34.old.)</em></div>
<p>💡 Utolsó ivászatom végén teljesen össze­törve kerültem kórházba. Akkor voltam ké­pes arra, hogy végig­te­kintsek a múltamon. Rádöbbentem, hogy az ivás minden rémálmomat való­ra váltotta. aka­ratosságom és meg­szállott ita­loz­ásom a hal­lu­ci­ná­ciók, az em­lé­ke­zet­ki­e­sé­sek és a két­ség­be­e­sés sötét vermébe taszítottak. A végsőkig meg­törve Isten se­gít­ségét kértem. jelen­léte azt súgta, hogy higgyek. Isten elvette tőlem al­ko­holfüggőségemet, azóta meg­szűnt az üldözési mániám is. Már nem félek. Tudom, hogy e­gész­sé­gesen és ép elmével élek.</p>
</div>
<div id="02-08" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 08.</div>
<h4>MEG­GYŐZNI ÉNÜNK ROSSZAB­BIK FE­LÉT</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Még akkor is elke­rült ben­nünket a béke és az öröm, amikor már dol­gozni kezdtünk magunkon. Ezt sok „idős józan” meg­ta­pasz­talta. És ez maga a pokol. Hogyan hozhatjuk összhangba a tudat­talanunkat - ahonnan még mindig annyi félelmünk, kényszerünk és hamis vágyakozásunk ered” – azzal, amit való­ban hiszünk, tudunk és akarunk! Énünk süket, dühödt, és rejtőzködő rosszabbik felének a meg­győzése lesz leg­fontosabb fe­la­datunk.<br>
(The best of Bill (Bill mondásai), 42-43.old.)</em></div>
<p>💡 A rend­szeres részvétel a gyű­lé­seken, a szol­gá­lat­vál­la­lás és má­sok segítése a recept, amit sokan kipróbáltak és hasz­nosnak ta­láltak. Valahányszor eltérek ezektől az alapelvektől, régi szokásaim vissza­térnek, régi énem és vele az össze­s félelmem és fogya­té­kosságom elő­bú­jik. Minden AA-tag végső célja a tartós józan­ság, „csak a mai nap”.</p>
</div>
<div id="02-09" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 09.</div>
<h4>SZERT TENNI A „SPIRITUÁLIS SZEM­LÉ­LET­RE”</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Gyakran meg­történik, hogy egy AA-gyű­lésen ülve azt halljuk, hogy a meg­szólaló kijelen­ti: „Én azonban még nem értem a spiri­tua­litást.” Ezt meg­előzően viszont arról a benne végbement csodás átalakulásról beszélt, ami nem csupán az al­ko­holtól való sza­badulást jelen­ti, hanem az élethez és annak meg­éléséhez való viszonyának teljes meg­vál­to­zását is. Szinte minden jelen­lévő számára nyilván­való­, hogy az illető ha­tal­mas aján­dékot kapott, csakhogy ennek, úgy tűnik, még nincs a tudatában! Jól tudjuk, hogy ez a kétkedő em­ber fél vagy egy év múlva arról számol majd be, hogy meg­ta­lál­ta a hitet Is­ten­ben.<br>
(Language of the heart (A szív nyelvén), 275.old.)</em></div>
<p>💡 Spi­ri­tu­á­lis élmény lehet annak fel­is­merése, hogy egy korábban üresnek és értel­metlennek tűnő élet ma öröm­teli és teljes. A napi imádság, a medi­táció, a Tizen­két Lépés szerinti élet együtt meg­hozták a belső békét és a valahová tartozás érzését, ami hiányzott, amíg ittam.</p>
</div>
<div id="02-10" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 10.</div>
<h4>NEM ÉN IRÁNYÍTOK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Al­ko­ho­lis­ta létünk során elke­rül­he­tet­lenül elérkeztünk egy döntő pil­la­nathoz, amikor magunkat porig alázva, de félelem nélkül szembe kellett néznünk Isten létezésének dilemmájával. Vagy van Isten, vagy nincsen. Mit válasszunk?<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 50.old.)</em></div>
<p>💡 Ma már Istent vá­lasztom. Számomra Ő minden. És ezért igazán hálás vagyok. Amikor azt gon­dol­om, hogy én irá­nyítom a dolgokat, kizárom Istent az életemből. Azért imád­kozom, hogy ez mindig jusson az eszembe, amikor hagyom, hogy felül­ke­rekedjen az egóm. A leg­fontosabb az, hogy ma már haj­lan­dó vagyok a spi­ri­tu­á­lis fejlődésre, és hogy számomra mindent Isten jelen­t. Amikor magamtól próbáltam abba­hagyni az ivást, sohasem sikerült: Isten és az AA se­gít­ségével viszont működik. Ez egy­sze­rű gon­do­latnak tűnik egy bonyolult al­ko­ho­lis­ta számára.</p>
</div>
<div id="02-11" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 11.</div>
<h4>AZ ÖNBIZALOM KOR­LÁ­TAI</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Föltettük magunknak a kérdést, hogy miért élnek ben­nünk ezek a félelmek. Talán azért, mert cserbenhagyott ben­nünket az önbizalom?<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 64.old.)</em></div>
<p>💡 Valamennyi jellem­hibám távol tart Isten aka­ratától. Ha nem veszek tudomást Istennel való kap­cso­latomról, egye­dül kell szem­be­néznem a világgal és az al­ko­ho­liz­mu­sommal, és csak magamra számíthatok. Soha nem leltem biz­ton­ságra, vagy bol­dogságra az aka­rat se­gít­ségével, ennek egyet­len ered­ménye a félelemmel és elégedetlenséggel teli élet volt. Isten nyitva hagyja a hozzá és az Általa nyújtott békességhez és nyugalomhoz vissza­vezető utat. Ehhez először be kell is­mernem félelmeimet, és meg kell értenem ere­detüket és felettem gyako­rolt hatalmukat. Gyakran kérem Istent, segítsen fel­is­merni, amikor eltávolodom Tőle.</p>
</div>
<div id="02-12" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 12.</div>
<h4>BAJAINK GYÖ­KE­RE</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Önzés – én központúság! Úgy gon­dol­juk, ez minden bajunk gyökere.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 59.old.)</em></div>
<p>💡 Milyen meg­döbbentő a fel­is­merés, hogy a világ, és benne minden­ki­, nagy­sze­rűen elbol­dogul velem - de nélkülem is. Micsoda meg­könnyeb­bülés tudni, hogy em­be­rek, helyek és dolgok tö­ké­le­tesen meg­vannak az én ellenőrzésem és irá­nyításom nélkül. Milyen léleg­zetelállító csoda eljutni a hitre, hogy rajtam kívül és tőlem függetlenül létezik egy nálam ha­tal­ma­sabb erő. Hiszem, hogy az Istentől
való elkü­lö­nü­lés érzése egy napon eltűnik belőlem. Mindaddig a hit kell leg­yen életem vezér­fonala.</p>
</div>
<div id="02-13" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 13.</div>
<h4>NEM GON­DOL­KOD­HAT­JUK MA­GUN­KAT JÓ­ZAN­RA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>A szel­lemileg elbizakodott em­be­reknek ezt mondhatjuk: „Mi is így voltunk - több volt az eszünk a kelleténél… Titokban úgy éreztük, szel­lemi ké­pes­ségeink ben­nünket minden­ki más fölé emelnek.”<br>
(Bill így látja, 60.old.)</em></div>
<p>💡 Még a leg­ragyogóbb elme sem véd meg az al­ko­holbeteg­ségtől. Nem gon­dol­kodhatom magam józanra. Próbálom észben tartani, hogy az ész isteni adomány, amit örömmel használhatok, olyan ez, mintha a tánchoz, a rajzoláshoz, vagy a barkácsoláshoz lenne tehetségem. De ez nem tesz senkinél jobb em­berré, és a fel­é­pü­lés során sem jelen­t kü­lönösebben meg­bízható támasz­t, mivel ép elmémet nem a magas IQ, vagy a diploma, hanem egy nálam ha­tal­ma­sabb erő adja vissza­.</p>
</div>
<div id="02-14" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 14.</div>
<h4>ELVÁRÁSOK VAGY KÖ­VE­TE­LÉ­SEK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Ültessük bele minden em­ber tudatába, hogy fel­é­pülhet, te­kintet nélkül bárkire. Az egyet­len fel­té­tel az, hogy bízzon Is­ten­ben, és végezze el a nagytakarítást.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 91.old.)</em></div>
<p>💡 A gyű­lé­seken gyakran kerülnek szóba az elvárások. Nem baj, ha fejlődést várok el ön­ma­gam­tól, jó dolgokat az élettől, méltányos bánásmódot má­sok­tól. A baj akkor kezdődik, ha elvárásaim köve­telésekké válnak. Ha nem sikerül azzá válnom, amivé szeretnék, a helyzet nem kívánt fordulatot vesz, mert az em­be­rek néha cserbenhagynak. Az egyet­len kérdés az, mit teszek ilyen­kor. Elmerülök az önsaj­ná­latban vagy a haragban, bosszút állok és egy rossz helyzetet még rosszabbá teszek, vagy bízom Isten erejében és abba­n, hogy elrendezi a zűrzavart kö­rü­löt­tem? meg­kér­dezem-e Őt, hogy mit kell meg­tanulnom, leg­jobb tudásom szerint helyesen cselek­szem-e, leg­yen szó bármiről, és szakítok-e időt arra, hogy hitemet és az isteni aján­dékokat meg­osszam má­sok­kal?</p>
</div>
<div id="02-15" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 15.</div>
<h4>AKCIÓBA LÉPÜNK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Túloznak ezek az ígéretek? Úgy gon­dol­juk, nem. Mind betel­je­sül­nek körünkben - hol gyorsan, hol lassabba­n. Mindig meg­való­sulnak, ha dol­gozunk értük.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 78.old.)</em></div>
<p>💡 Az italtól való meg­sza­badulás mellett az egyik leg­fontosabb dolog, amit az AA-tól kaptam, a „helyes cselek­vés” ké­pes­sége. Az ígéretek mindig meg­való­sulnak, ha dol­gozom értük. Lehet fantáziálni, vitatkozni, vagy prédikálni a helyes cselek­vésről, meg is lehet játszani, de ezek a stratégiák nem működnek. Így csak egy nyomorult, okoskodó, száraz piás ma­ra­dok. Ám a cselek­vés és a Tizen­két Lépés gya­kor­lása minden meg­nyil­vá­nu­lásomban olyan életet hozhat számomra, amilyenre leg­merészebb álmaimban sem mertem gon­dol­ni.</p>
</div>
<div id="02-16" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 16.</div>
<h4>ELkÖ­TE­LEZTEM MA­GAM</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> A helyes maga­tar­tás kulcsa a meg­értés, a helyes életé pedig a jó cselek­vése.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 127.old.)</em></div>
<p>💡 Fel­é­pü­lésem során elér­ke­zett az idő, amikor a Lelki Béke imájának harmadik sora - „és böl­cses­séget, hogy fel­is­merjem a kü­lönbséget” - kitörölhetetlenül bevésődött a tudatomba. Ettől kezdve szembe kellett néznem azzal a mindig jelen lévő tudással, hogy minden cse­le­ke­detem, szavam és gon­do­latom vagy meg­felel a prog­ram szel­lemiségének, vagy ellentétes azzal.<br>
Többé nem bújhatok el az ön­i­ga­zo­lás, vagy a beteg­ségem esztelensége mögé. Ha öröm­teli életet akarok magam(és ezáltal szeretteim) számára, akkor egyet­len lehe­tő­ség maradt: saját aka­ra­tomból arra tö­rekedni, hogy fel­vál­lal­jam az elkö­te­le­zett­séget, a fegyelmet és fe­le­lős­séget.</p>
</div>
<div id="02-17" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 17.</div>
<h4>sze­re­tet A SZE­MÜ­KBEN</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> … vannak közöttünk, akik nem haj­lan­dók Is­ten­ben hinni; má­sok nem ké­pes­ek rá; ismét má­sok - bár hisznek Isten létében - nem bíznak abba­n, hogy meg­tesz egy ilyen csodát.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 26.old.)</em></div>
<p>💡 A Kö­zös­ségbe bejövő új tagokon látható vál­to­zás segí­tett elhagyni félelmemet, és a nega­tív hozzá­állásomat pozitívvá változtatni. Láttam a szemükben a sze­re­tetet, és lenyűgözött, hogy milyen sokat jelen­t számukra „csak a mai nap” józannak maradni. A Második Lépés alapján egyér­tel­mű­en eljutottak a hitre, hogy egy náluk ha­tal­ma­sabb Erő helyreállíthatja lelki egészségüket. Ez adott számomra hitet a Kö­zös­ségben, és reményt, hogy számomra is működhet a prog­ram. Rájöttem, hogy Isten szeret engem, és nem az a büntető Isten, akitől rettegtem, mielőtt bekerültem az AA-ba. Azt is fel­is­mertem, hogy azokban a zűrös időkben is mindvégig velem volt, mielőtt ráta­láltam az AA-ra. Ma már azt is tudom, hogy Ő vezetett el a Kö­zös­ségbe, és hogy csoda történt velem.</p>
</div>
<div id="02-18" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 18.</div>
<h4>A MAGUNK ÚTJÁT JÁR­JUK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> … nem maradt más hátra, mint fölvenni a tálcán felkínált spi­ri­tu­á­lis meg­oldást.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 24.old.)</em></div>
<p>💡 A Lépések meg­tételére irányuló első kísérletem kö­te­lességtudatból és kényszerűségből eredt, a vége pedig mélységes elbizony­talanodás lett az olyan ha­tá­rozószókkal kap­cso­latban, mint: félelem nélkül, teljes­séggel, alá­zatosan, köz­vet­lenül, csak.<br>
Bill W.-t szerencsésnek tartottam, hogy ilyen jelen­tős, sőt szenzációs spi­ri­tu­á­lis élményben volt része. Az idő múlásával rá kellett ébrednem, hogy a magam útját kell járnom. miu­tán jó néhány 24 órát eltöltöttem az AA-kö­zös­ségben - főleg a gyű­lé­seken hallottaknak kö­szön­he­tő­en -, meg­értettem, hogy a Lépéseket minden­ki a saját ritmusa szerint teszi meg­. A fo­ko­zatosságot betartva próbálok meg az ajánlott elvek szerint élni. Ma már elmondhatom, hogy a Lépések ered­ményeként az élethez, az em­be­rekhez és bármely, Istennel kap­cso­latos dologhoz való hozzá­állásom átalakult és javult.</p>
</div>
<div id="02-19" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 19.</div>
<h4>ÉN SEM VAGYOK MÁS</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Az AA meg­alakulása után négy hosszú esztendő telt el, míg az első nő tartós józan­ságot ta­lált az AA-ban. A nők azt mondták, hogy ők má­sok­,… a „csőlakó” azt mondta , hogy ő más,… ugyan­ezt mondta a „puccos hölgy", a művész és az intelligens, a gazdag és a sze­gény, a vallásos és az agnosztikus, az indián és az eszkimó, a kiszolgált katona és a börtönviselt. Manapság viszont mindnyájan, és sokan má­sok­, józanul arról beszélnek, hogy mi, al­ko­ho­lis­ták mennyire hasonlóak vagyunk, mikor szorít a cipő.<br>
(Bill így látja, 24.old.)</em></div>
<p>💡
Az AA-ban nem tarthatom magam „másnak”, mert ha így teszek, eltávolodom a többiektől és a Felsőbb Erőmtől. Ha az AA-ban elszigeteltnek érzem magam, ezért nem a többiek a felelősek. Ezt a helyzetet én magam terem­tettem úgy, hogy vala­milyen érte­lemben „másnak” éreztem magam. Ma azt gyako­rolom, hogy egy vagyok a sok-sok al­ko­ho­lis­ta közül az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták Világkö­zös­ségében.</p>
</div>
<div id="02-20" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 20.</div>
<h4>A NEVETÉS aján­dé­kA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Szponzora ezen csak mosolyog.<br>
(Tizen­két Lépés és Tizen­két Ha­gyo­mány, 27.old.)</em></div>
<p>💡 Mielőtt elkezdtem fel­é­pülni az al­ko­ho­liz­musból, számomra a nevetés volt az egyik leg­fájóbb hang. Én soha nem nevettem, és úgy éreztem, minden­ki más rajtam nevet. Az önsaj­ná­lat és a harag meg­vonta tőlem a leg­egy­sze­rűbb örömöt, a felsza­badultságot. Ivászatom vége felé már al­ko­hol hatására sem voltam ké­pes még részeg vihogásra sem.<br>
Bosszantott és sértett, amikor a szponzorom nevetni kezdett, és rámutatott önsaj­ná­latomra meg az egómat tápláló tévképzeteimre, de az eset meg­ta­ní­tott arra, hogy leg­yek vidámabb, és figyeljek a fel­é­pü­lésemre. Hamarosan meg­tanultam magamon nevetni, és idővel a szpon­zo­rált­ja­imat is meg­ta­ní­tottam nevetni. Minden nap arra kérem Istent, hogy segítsen kevésbé komolyan venni magam.</p>
</div>
<div id="02-21" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 21.</div>
<h4>A NAGY EGÉSZ RÉSZE VA­GYOK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Egyszerre része lettem - bár nagyon parányi - a min­den­ség­nek.<br>
(Bill így látja, 225.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor bekerültem az AA-ba, úgy döntöttem, hogy „ezek” kedves em­be­rek, egy kicsit talán naivak, túl ba­rátságosak, de alapvetően jóravaló­, őszin­te népek(akikhez semmi közöm). Láttam „őket” a gyű­lé­seken, végül is ez volt az a hely, ahol „ezek” előfordultak. Kezet ráztam „velük”, és amikor kiléptem az ajtón, elfe­lejtettem „őket”.
Aztán egy szép napon a Felsőbb Erőm, akiben akkoriban még nem hittem, úgy döntött, hogy az AA-n kívüli kö­zös­ségi eseményen kell részt vennem, amelyben törté­netesen számos AA-tag is szerepet vállalt. együtt dol­goztunk, meg­is­mertem őket mint em­be­re­ket, tisztelni, sőt kedvelni kezdtem „ezeket”, és korábbi ön­ma­gam elle­nére élveztem a tár­sa­ságukat. Vonzani kezdett, ahogyan ők alkalmazták a prog­ramot a min­den­na­pi életben - és nem csupán a gyű­lé­seken történő hoz­zá­szó­lá­sa­ik­ban - , és vágytam mindarra, amivel ők ren­del­keznek. Az „ők”-ből hirtelen „mi” lett. Azóta nem ittam egyet­len kortyot se.</p>
</div>
<div id="02-22" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 22.</div>
<h4>Út­mu­ta­tás</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Ez számomra hitet jelen­t a Te­rem­tőben, aki maga a hatalom, az igaz­sá­gos­ság és a sze­re­tet. Hitet jelen­t Is­ten­ben, aki célt tűzött ki számomra: hogy ha lassan is, de az Ő képére és hason­la­tos­ságára alakuljak.<br>
(Bill így látja, 51.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor kezdtem felfogni saját te­he­tet­len­ségemet és a saját fel­fo­gásom szerinti Istentől való függésemet, kezdtem meg­látni, hogy létezik egy olyan élet, amit, ha meg­tehetem, már kezdettől fogva vá­lasztottam volna. A lépéseken való folya­matos munka és a Kö­zös­ség által meg­tanultam, hogy való­ban létezik egy út, amely felé haladok. Ahogy fo­ko­zatosan többet meg­tudok Istenről, tudok már bízni abba­n, ahogyan Ő fejleszti bennem a hozzá hason­latos jellemet. Gyorsan, vagy néha las­sab­ban, de az Ő képére és hason­la­tos­ságára formálódom.</p>
</div>
<div id="02-23" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 23.</div>
<h4>REJTÉLYES PARA­DOXO­NOK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Ez az AA-ban történő fel­é­pü­lés para­doxo­na: az erő a teljes vereségből és gyenge­ségből származik, a régi élet el­vesz­tése egy új élet meg­ta­lálásának a fel­té­tele.<br>
(AA comes of age (Az AA felnőtt korba lép), 46.old.)</em></div>
<p>💡 Milyen nagy­sze­rű rejtélyek a paradoxonok! Nem írhatók le ma­te­ma­ti­ka­i­lag, de ha fel­is­merjük és el­fo­gadjuk őket, meg­erősítenek valami olyat az univerzumban, ami túl van az em­beri logikán. Amikor szem­be­sülök a félelemmel, bátorságot kapok; amikor egy sorstársamat támogatom, meg­nő bennem az önsze­re­tet ké­pes­sége; amikor el­fo­gadom, hogy a fájdalom a növekvő életta­pasz­talatom része, nagyobb bol­dogságot érzek; ha ránézek saját sötét oldalamra, új fény vetül rám; ha el­fo­gadom saját sé­rülékenységemet, és meg­adom magam a Felsőbb Erőnek, korábban nem ta­pasz­talt ke­gyel­mében részesülök. Amikor méltatlan álla­potban bevánszorogtam az AA-ba, semmit nem vártam már az élettől, de itt reményt és méltó­ságot kaptam. Kész csoda­, hogy ennek a prog­ramnak az aján­dékait csak úgy lehet meg­tartani, ha tovább adjuk őket.</p>
</div>
<div id="02-24" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 24.</div>
<h4>HÁLÁS SZÍVVEL</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>ragasz­kodom az igazsághoz, hogy a hálás szív nem ad helyet az önhittségnek. A hála­telt szív biztosan készséges sze­re­tetre vezet, amelynél nemesebb érzés nincs.<br>
(Bill így látja, 37.old.)</em></div>
<p>💡 A szponzorom azt mondta, hogy leg­yek hálás al­ko­ho­lis­ta, és mindig leg­yen meg bennem „a hálaérzet”, mert ez az alá­zat egyik alapeleme, az alá­zat pedig a név­te­len­ségé. Ha­gyo­mányaink spi­ri­tu­á­lis alapja pedig a név­te­len­ség, ami mindig emlé­keztet ben­nünket arra, hogy az elvek előbbre való­k az egyes személyeknél. el­fo­gadva ezt az út­mu­ta­tást, minden reggel letérdelek, és három dologért adok hálát Istennek: azért, hogy élek, azért, hogy józan vagyok, és azért, hogy az AA tagja vagyok. Ezután pedig hálával eltelve meg­próbálom mara­dék­talanul meg­élni a következő huszon­négy órát az AA élet­formája szerint. Az AA nem olyas­valami, amihez csat­la­koztam, hanem amit meg­élek.</p>
</div>
<div id="02-25" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 25.</div>
<h4>A KUDARC KIHÍ­VÁ­SA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Isten sáfár­kodá­sában semmi sem meg­y veszen­dőbe. A kudarc alá­zatot tanít, és ez bár fájdalmas, de szük­séges lehet.<br>
(Bill így látja, 31.old.)</em></div>
<p>💡 Mennyire hálás vagyok azért, hogy ma már tudom, minden múltbéli kudarcomra szük­ség volt ahhoz, hogy ott lehessek, ahol most vagyok. A sok fájdalom meg­hozta a ta­pasz­talatot, a szen­vedés pedig engedelmessé tett. Miközben kerestem a saját fel­fo­gásom szerinti Istent, Ő meg­osztotta velem kincset érő aján­dékait. A ta­pasz­talat és az engedelmesség el­in­dí­tot­ta bennem a fejlődést, majd meg­ta­pasz­taltam a hála érzését is. Ez után elér­ke­zett a belső béke, a józan­ság meg­élése és má­sok­kal való meg­osztása.</p>
</div>
<div id="02-26" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 26.</div>
<h4>NEM min­den­na­pi SIKERtör­té­net</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Az AA nem a min­den­na­pi érte­lemben vett siker­jelen­ség. Ink­ább kínos szen­vedés-sorozat, ami a kegye­lem révén lelki fejlődéssé virágzott.<br>
(Bill így látja, 35.old.)</em></div>
<p>💡 Bekerülve az AA-ba meg­hallgattam má­sok­at arról, milyen volt az Ő ivászatuk való­sága: magányról, rémületről és fájdalomról beszéltek. tovább hallgatva Őket csakhamar meg­is­mer­ked­tem egy másik való­sággal, a józan­ság világával. Ez a sza­badság és a bol­dogság, a cél és az irány­mutatás, a bölcs derű és az Istennel, ön­ma­gunkkal és má­sok­kal való meg­békélés világa. A gyű­lé­seket látogatva újra és újra belépek ebbe a való­ságba. Ezt látom a kö­rü­löt­tem ülők szemében, ezt hallom az Ő hangjukban. A prog­ramon dol­gozva irány­mutatást és erőt kaptam ahhoz, hogy ez a való­ság az enyém is leg­yen. Az AA adta meg nekem azt az örömöt, hogy mindez számomra is elérhetővé vált.</p>
</div>
<div id="02-27" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 27.</div>
<h4>Kü­lön­leg­es STABILITÁS</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Honnan merít útba­igazítást az AA? … Amikor ezek a nagyon is gya­kor­lati em­be­rek elolvassák a Második Ha­gyo­mányt, meg­tudják, hogy az AA-ban az egyet­len te­kintély a szerető Isten, aki kinyilváníthatja aka­ratát a csoport lelkiis­meretén keresztül. … Az öregfiú az, aki belátja a csoport döntésének he­lyes­ségét és be­fo­lyásának csökkenése miatt nem neheztel. Íté­lő­ké­pes­sége - jelen­tős ta­pasz­talatánál fogva - ki­e­gyen­sú­lyo­zott. A háttérből is ké­pes a fejleményeket türelmesen kivárni.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 134, 137.old.)</em></div>
<p>💡 Az al­ko­ho­liz­musból való fel­é­pü­lés folyamatát át- meg átszövi a Tizen­két Lépés és a Tizen­két Ha­gyo­mány. fel­é­pü­lésem előre haladtával ráéb­redtem, hogy ezt a prog­ramot nekem ta­lálták ki. Amikor a vál­to­zás le­he­tet­lennek tűnt, a cso­por­tom­ban lévő idősebb józanok tapintatos javaslataikkal segí­tettek. A meg­osztott ta­pasz­talatok szoros ba­rátságok alapjává váltak. Tudom, hogy ez a kö­zös­ség készen áll és ké­pes minden egyes, az élet útvesztőiben eltévedt, szen­vedő al­ko­ho­lis­tán segíteni. E prob­lé­mákkal terhelt világban kü­lön­leg­es stabilitást nyújt számomra ez a bi­zo­nyosság. meg­becsülöm a józan­ság aján­dékát. Felajánlom Istennek hálámat az erőért, amit attól a Kö­zös­ségtől kapok, amely való­ban minden egyes tagjának a javára működik.</p>
</div>
<div id="02-28" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 28.</div>
<h4>MICSoda­? NINCS IGAZ­GATÓ?</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Amikor ba­rátaink azt hallják, hogy az AA-nak nincs igaz­gatója, akinek te­kintélye van irá­nyítani; pénztárosa, aki a tagdíjakat behajtja … tátva marad a szájuk és felkiáltanak: „Ez egy­sze­rűen le­he­tet­len!"<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 134.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor végül bekerültem az AA-ba, kép­te­len voltam elhinni, hogy nincs pénztáros, aki „behajtja a befizetéseket". Nem tudtam olyan szervezetet elképzelni, amely nem kér anyagi ellenszolgáltatást a tevé­kenységéért. Ez volt az első - és mindeddig az egyet­len - ta­pasz­talatom arról, hogy lehet „semmiért valamit” kapni. Mivel nem éreztem úgy, hogy az AA-sok kihasználnak vagy átvernek, elfo­gult­ságtól mentesen, nyitott szívvel tudtam közeledni a prog­ramhoz. Nem akartak tőlem semmit. Akkor mit veszíthetek? Hálát adok Istennek az alapítók böl­cses­ségéért, akik pontosan tudták, mennyire utálja egy al­ko­ho­lis­ta, ha mani­pu­lál­ják.</p>
</div></p>
</div>
<div id="02-29" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Február 29.</div>
<h4>EGY AA-CSoda­</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Néhány rövid kísértést leszá­mít­va, az ivás gon­do­lata soha többé nem tért vissza­; amikor pedig vissza­tért, mélységes undor fogta el iránta. Úgy tűnt, hogy akkor sem tudott volna inni, ha akart volna. Isten vissza­adta elméje épségét.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 53.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor először ta­lálkoztam az „Isten” szóval az AA Tizen­két Lépése kapcsán, félelem járt át. miu­tán minden eszközt kipróbáltam az ivás abba­hagyására, úgy láttam, hogy egy idő után kép­te­len vagyok ellenállni az ivásvágynak. Akkor meg hogyan hihetnék egy „Is­ten­ben”, aki engedte, hogy ilyen mély két­ség­be­e­sésbe süppedjek - akár iszom, akár nem? A vá­lasz akkor érkezett meg­, amikor végül be­is­mer­tem, hogy talán lehetséges számomra egy nálam ha­tal­ma­sabb Erő ke­gyel­mének meg­is­merése, aki arra alapozva kijózaníthat, hogy szán­dékomban áll „eljutni a hitre”. Azzal, hogy végül be­is­mer­tem, egy vagyok a sok közül, és követni kezdtem a szponzorom és más AA tagok példáját annak a hitnek a gya­kor­lásában, ami belőlem hiányzott, életem értel­met, irányt és célt kapott.</p>
</div>
<div id="03-01" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 01.</div>
<h4>MŰKÖDIK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>A dolog sikerülni fog - való­ban sikerül.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 82.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor kijózanodtam, először csak az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták prog­ramjában hittem. A két­ség­be­e­sés és a félelem tartott meg józanul (és talán segí­tett egy sze­re­tettel gondoskodó és/vagy szi­go­rú szponzor is). A Felsőbb Erőbe vetett hitet sokkal később ta­láltam meg­. Ez a hit először csak lassan alakult, miu­tán elkezdtem figyelni arra, amit má­sok meg­osztottak velünk a gyű­lé­seken azokról az élményekről, melyekkel én soha nem néztem szembe józanul, de Ők a Felsőbb Erőtől kapott erővel ké­pes­ek voltak rá. Az általuk elmondottakból származott az a remény, hogy talán én is „meg­kaphatom” a Felsőbb Erőt. Idővel meg­tanultam, hogy a Felsőbb Erő - a hit, amely bármilyen kö­rül­mé­nyek között működik - számomra is lehetséges. Ma ez a hit, valamint a tisztesség, a nyitottság és a haj­lan­dóság, hogy dol­gozzak a prog­ram Lépésein, meg­adja nekem azt a lelki békét, melyet keresek. Működik - való­ban működik.</p>
</div>
<div id="03-02" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 02.</div>
<h4>REMÉNY</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Ne csüggedjen el!<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 57.old.)</em></div>
<p>💡 A gyors kijóza­nodás számomra nem értékes ta­pasz­talat. Az irreális elvárások túl sokszor torkolltak csüggedésbe, nem beszélve az önsaj­ná­latról és a levertségről, melyek akkor jelen­tkeztek, amikor a világot egyet­len hétvégén akartam meg­váltani. A csüggedés figyelmeztet, hogy való­színűleg átléptem az Isten által kijelölt vonalat. Saját lehe­tő­ségeim való­ra váltásának az a titka, hogy beis­merem a korlátaimat, és hiszem, hogy az idő aján­dék, nem fenyegetés. A csüggedés ajtajának kulcsa a remény. A prog­ram azt ígéri, hogyha ma nem veszem fel az első poharat, mindig reménykedhetek. miu­tán meg­ta­pasz­taltam, hogy az marad az enyém, amit má­sok­kal meg­osztok, minden alka­lommal, amikor valakit bátorítok, bátorságot kapok. Isten kegyel­méből és az AA erejével a többiekkel együtt haladok a bol­dogabb élet felé. Soha nem sza­bad elfe­lejtenem, hogy a bennem lévő erő sokkal nagyobb, mint a rám lesel­kedő félelem. Azt kívánom, mindig leg­yen elég türelmem, hiszen jó úton járok.</p>
</div>
<div id="03-03" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 03.</div>
<h4>ÖNFEJŰSÉGÜNK leg­YŐZÉSE</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Úgy gon­dol­juk tehát, hogy bajainkat tu­laj­don­kép­pen magunk okoztuk, belőlünk fakadnak. Az al­ko­ho­lis­ta éppen a mértéktelen önfejűség egyik leg­szél­sősé­gesebb példája, bár Ő általában nem így látja. Nekünk, al­ko­ho­lis­táknak min­de­nek­e­lőtt az ego­centriz­mustól kell meg­sza­badulnunk. Kénytelenek vagyunk, kü­lönben végez velünk!<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 59.old.)</em></div>
<p>💡 Életem hosszú éveken át kizárólag csak saját magam körül forgott. El voltam telve magamtól, egocentrikus voltam, sajnáltam magam, ön­ma­gam javát kerestem, és mindennek gyökere a büsz­ke­ség volt. Az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták kö­zös­ségének se­gít­ségével meg­kaptam a Lépések és Ha­gyo­mányok min­den­na­pi gya­kor­lásának aján­dékát, tartozom egy csoporthoz, és van szponzorom. Így teszek szert arra a ké­pes­ségre, hogy ha akarom, minden élet­hely­zetben félre tudom tenni a büsz­ke­ségemet. Amíg nem tudtam őszintén ön­ma­gam­ba nézni és belátni, hogy sok esetben én magam voltam a prob­lé­ma, amíg nem tudtam ennek meg­felelően csele­ked­ni, félretenni az elvárásaimat és meg­érteni, hogy lelki békém annak arányában növekszik, hogy milyen mértékben tudok tőlük meg­sza­badulni, addig nem voltam ké­pes meg­ta­pasz­talni a lelki békét és az e­gész­sé­ges józan­ságot.</p>
</div>
<div id="03-04" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 04.</div>
<h4>KIGYOMLÁLJUK A KERTET</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>A haladás lényege abba­n áll, hogy haj­lan­dók vagyunk jó irányban változni, és meg­alkuvás nélkül fe­le­lős­séget vállalni mindazért, ami ezzel jár.<br>
(Bill így látja, 115.old.)</em></div>
<p>💡 Mire eljutottam a Harmadik Lépéshez, már meg­sza­badultam az al­ko­holfüggőségtől, de ke­se­rű ta­pasz­talatok árán tanultam meg­, hogy a folya­matos józan­ság folya­matos erő­fe­szí­tést kíván.<br>
Időnként meg­állok, hogy alaposan szemügyre vegyem a fejlődésemet. Ahányszor körülnézek, azt látom, hogy kertem egyre nagyobb része már ki van gyomlálva, de mindig ta­lálok újabb és újabb vadhajtásokat ott, ahol korábban már azt hittem, elvégeztem az utolsó kapavágást. Amint vissza­sietek kihúzgálni az újon­nan kinőtt gyomokat(könnyebb akkor, amikor a növény még fiatal), meg­állok egy pil­la­natra, és meg­csodálom, hogy kertemben milyen élet­erő­sek a zöldségek és a virágok, vagyis a munkámnak van ered­ménye. józan­ságom erősödik, és gyü­mölcsöt érlel.</p>
</div>
<div id="03-05" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 05.</div>
<h4>ÉLETHOSSZIG TARTÓ fe­la­dat</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>De ilyen kö­rül­mé­nyek között hogy mondhatod: „nyugi”? Ezt szeretném tudni.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 27.old.)</em></div>
<p>💡 Sohasem a türelmemről voltam híres. Hányszor kér­deztem: „Miért várjak, hiszen mindent azonnal meg­kaphatok?” És amikor először meg­is­mer­ked­tem a Tizen­két Lépéssel, való­ban olyan voltam, mint a kisgyerek az édességboltban. Alig vártam, hogy eljussak a Tizen­kette­dik Lépésig, hiszen az csak néhány hónapnyi munka, gon­dol­tam én akkor. Most tuda­tosul bennem, hogy az AA Tizen­két Lépése egész életre szóló vállal­kozás.</p>
</div>
<div id="03-06" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 06.</div>
<h4>A HIT FOGALMA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Ne hagyja, hogy bármely spi­ri­tu­á­lis fogalommal szembeni előítélete vissza­tartsa attól, hogy őszintén meg­kér­dezze magától, mit jelen­tenek ezek a fogalmak az Ön számára.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 44-45.old.)</em></div>
<p>💡 A hit fogalma olyan dolog, amit nagyon ne­héz egyszerre meg­emészteni, kü­lönösen akkor, amikor kö­rü­löt­tem és bennem tobzódik a félelem, a kétség és a harag. Van, hogy ahhoz is hit kell, hogy egy­sze­rűen csak meg­próbáljak valami olyat meg­tenni, ami eltér a meg­szokottól. Ha rend­szeresen meg­teszem ezeket a dolgokat, és nem vitatom, hogy ez így helyes-e vagy sem, akkor is a hitemre támasz­kodom.
Amikor rossz napom van és minden balul sül el, egy gyű­lés vagy egy beszél­getés valamelyik al­ko­ho­lis­ta társammal leg­többször segít abba­n, hogy újra elhiggyem, a dolgok nem is annyira le­he­tet­lenek, nem biztos, hogy minden olyan nyomasztó, ahogy én gon­dol­tam. ugyan­így, az is hitvallás, hogy elmeg­yek egy gyű­lésre, vagy beszélek egy al­ko­ho­lis­ta társammal. Hiszem, hogy ezzel felül­ke­rekedek a beteg­ségemen. Lassan-lassan így kerülök közelebb ahhoz, hogy higgyek a Felsőbb Erőben.</p>
</div>
<div id="03-07" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 07.</div>
<h4>A KULCS A haj­lan­dóSÁG</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Amint a haj­lan­dóság kulcsát a zárba tettük és az ajtón rést nyitottunk, azt ta­pasz­taljuk, hogy könnyebben kitárul.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 36.old.)</em></div>
<p>💡 Ahhoz, hogy a mai nap minden gondját meg tudjam oldani, egy dologra van szük­ség, arra, hogy átadjam büsz­ke­ségemet és önös aka­ra­tomat egy nálamnál ha­tal­ma­sabb Erőnek. A leg­kisebb haj­lan­dóság is eleg­endő, de csak ha való­ban őszin­te­, és máris lehe­tővé tettem, hogy Isten közbelépjen, és meg­oldja a prob­lé­mámat, enyhítse fájdalmamat, és meg­sza­badítson a rög­esz­mémtől. Annyira érzem jól magam, amennyire egy adott pil­la­natban haj­lan­dó vagyok feladni önfejűségemet, és engedni, hogy Isten aka­rata való­suljon meg az életemben. A haj­lan­dóság a kulcs, melynek se­gít­ségével aggoda­lmaim, félelmeim igazi lelki békévé változnak.</p>
</div>
<div id="03-08" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 08.</div>
<h4>RÁBÍZZUK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Minden­ki­, aki csat­la­kozott az AA-hoz és meg is akar maradni körében, már tu­laj­don­kép­pen meg­indult a Harmadik Lépés útján, még ha nincs is ennek tudatában. Nem igaz-e, hogy elha­tározták: az al­ko­hollal kap­cso­latos minden gondjukat-bajukat az AA Gond­vi­se­lése, oltalma és irá­nyítása alá helyezik?<br>
… Minden új tag, akiben meg­van a készség, az AA-ban sejti élete hányódó hajójának biztos révét. Ha ez nem aka­ratunk és éle­tünk rábízása egy újon­nan felfedezett Gond­vi­se­lésre, akkor micsoda­?<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 36.old.)</em></div>
<p>💡 Az első lépés a fel­é­pü­lésem felé az volt, hogy rábíztam magam Istenre. Hiszek abba­n, hogy Kö­zös­ségünk az Istennel újfajta kap­cso­latra nyitott spiri­tua­litást keresi. Amint igyek­szem a Lépések ösvényét követni, olyan sza­badságot érzek, amely ké­pes­sé tesz arra, hogy a saját fejemmel gon­dol­kodjak. Függőségem a sza­badulás reménye nélkül rabul ejtett engem, és meg­akadá­lyozta, hogy kisza­badulhassak a magam által létre­hozott fogságból, de az AA biz­to­sítja számomra az előre haladás útját. Gon­do­lataink meg­osztása, az egymással való törődés ter­mé­szet­ünkből fakadó aján­dék a többieknek, és az az aján­dék, amit én kapok, erősödik, amikor másképp közeledem Isten felé. meg­tanulom, hogy az életemet alávetem Isten aka­ratának, meg­tanulom becsülni magam, és tudom, hogy ezeket a tulaj­don­ságokat akkor tarthatom meg­, ha tovább­adom azt, amit kapok.</p>
</div>
<div id="03-09" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 09.</div>
<h4>ÖNFEJŰSÉGÜNK FELADÁSA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Elha­tároztuk, hogy aka­ratunkat és éle­tünk­et - a saját fel­fo­gásunk szerinti - Isten Gond­vi­se­lésére bízzuk.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 35.old.)</em></div>
<p>💡 Függetlenül attól, mennyire szeretném meg­próbálni, vajon pontosan hogyan bízhatom életemet és aka­ra­tomat a saját fel­fo­gásom szerinti Istenre?<br>
Miközben vá­laszt kerestem a kérdésre, rájöttem, milyen bölcsen írták le a vá­laszt: ez való­jában két részből álló lépés.
Korábbi életemből sok olyan alka­lomra emlékszem, amikor meg­halhattam, vagy meg­sé­rülhettem volna, de ez soha nem történt meg­. Valaki, vagy valami vigyázott rám. Úgy döntöttem, hiszek abba­n, hogy Isten mindig is óvta életemet. Tőle függ, hány napot fogok meg­érni addig, amíg fizikai érte­lemben meg­halok. Számomra az aka­rat (A sajátom vagy Istené) a Lépés nehezebb része. Én csak akkor válok haj­lan­dóvá Isten aka­ratára bízni magam, amikor már eleg­endő érzelmi fájdalmat ta­pasz­taltam meg­, miközben sikertelenül próbálkoztam össze­szedni magam. Az önfeladás olyan, mint a vihar utáni nyugalom. Amikor aka­ra­tom egyezik Isten aka­ratával, béke van bennem.</p>
</div>
<div id="03-10" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 10.</div>
<h4>MA MÁR ÉN vá­laszTOK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> … de ezeknek a véleményeknek a mélyén mindig az rejlik, hogy valamikor a múltban önző döntéseket hoztunk, és ezek később sebez­hetővé tettek minket.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 59.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor rájöttem arra és el­fo­gadtam, hogy életem alakulásában nekem is nagy szerepem volt, nézeteim gyökeresen meg­változtak. Ennél a pontnál kezdett az AA-prog­ram számomra is működni. Régen mindig má­sok­at, Istent, vagy em­bertársaimat hibáztattam a kö­rül­mé­nyeim miatt. Soha nem éreztem azt, hogy vá­laszthatok, amikor életem meg­változtatásáról volt szó. Döntéseimet a félelemre, a büsz­ke­ségre vagy éppen az egómra alapoztam. Az ilyen döntések az önpusz­tításhoz vezettek. Ma meg­próbálom hagyni, hogy Isten vezessen a józan­ság felé. Felelős vagyok azért, amit cselek­szem, vagy nem cselek­szem, bármi leg­yen is a következmény.</p>
</div>
<div id="03-11" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 11.</div>
<h4>A HELYES IRÁNY</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Aka­ratunkat akkor használjuk helyesen, amikor Isten aka­ratával hangoljuk össze­. Ez mind­nyá­junk számára minden képzeletet felül­múló kinyilatkoztatás volt. Minden bajunk forrása aka­ratunk helytelen használata volt. Csupán aka­ratunkkal feszültünk neki a prob­lé­máknak ahelyett, hogy meg­próbáltuk volna aka­ratunkat Isten reánk vonatkozó aka­ratával össze­hangolni. A Tizen­két Lépés célja ezt lehe­tővé tenni, és a Harmadik Lépés az, amely meg­nyitja az utat.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 41.old.)</em></div>
<p>💡 Csak vissza kell pillantanom a múltamra, hogy lássam, hová vezetett a saját aka­ra­tom. Én egyáltalán nem tudom, mi nekem a leg­jobb, és hiszek abba­n, hogy a Felsőbb Erőm tudja. Isten, akit én úgy ha­tá­rozok meg­, hogy a Helyes Irány, soha nem hagyott cserben, én magam viszont sokszor cserbenhagytam saját magam. Amikor egy bi­zo­nyos helyzetben a saját aka­ra­tomat használom, általában ugyan­azt ered­ményezi, mintha egy kirakós játékba a nem oda­illő darabot akarnám bele­erőltetni - kimerültséget és csalódást. A Harmadik Lépés nyitja meg az ajtót a prog­ram tovább­i része felé. Amikor kérem Istent, hogy irá­nyítson, tudom, bármi történjék is, az a leg­jobb; minden úgy van, ahogy lennie kell, még akkor is, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy én akarom vagy várom. Ha hagyom, Isten meg­teszi értem azt, amire én nem vagyok ké­pes­.</p>
</div>
<div id="03-12" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 12.</div>
<h4>NAPI TERV</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Éb­re­déskor gon­dol­juk át az előttünk álló huszon­négy órát. Vizsgáljuk meg napi terveinket. Indulás előtt kérjük Istent, hogy vezérelje gon­dol­kodásunkat. kü­lönösen azt kérjük, hogy tartsa távol tőlünk az önsaj­ná­latot, a tisz­tes­ség­te­len és az önző indítékokat.
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 80.old.)</em></div>
<p>💡 Minden nap arra kérem Istent, gyújtsa meg bennem sze­re­tetének lángját, hogy ez a ragyogó, tiszta sze­re­tet világosítsa meg gon­do­lataimat, és segítsen abba­n, hogy minél jobban végrehajthassam az Ő aka­ratát. A nap során, amikor hagyom, hogy a külső kö­rül­mé­nyek elrontsák a kedvemet, kérem Istent, adja a tudtomra, hogy annyiszor kezdhetem újra a napot, ahányszor csak akarom, akár százszor is, ha erre van szük­ség.</p>
</div>
<div id="03-13" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 13.</div>
<h4>A LÉLEK VILÁGA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Beléptünk a Lélek világába. Következő fe­la­datunk az, hogy fejlődjünk a meg­értésben és a haté­konyságban. Ez nem meg­y máról holnapra. Egész életre szóló fe­la­dat.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 79.old.)</em></div>
<p>💡 A szó, hogy „beléptünk” … és a mondat, hogy „beléptünk a Lélek világába” nagy jelen­tőséggel bír. cselek­vésről van szó, és arról, hogy bejutottam valahova, és mindez spi­ri­tu­á­lis fejlődésem nélkülözhetetlen előfel­té­tele, lévén a „Lélek”nem anyagi részem. Spi­ri­tu­á­lis fejlődésem korlátai az én központúság és a világi dolgok anyagias szemlélete.<br>
A spiri­tua­litás azt jelen­ti, hogy a világi dolgok helyett a lelkiséghez kötődöm, azt jelen­ti, hogy engedelmeskedem Isten velem kap­cso­latos aka­ratának.<br>
Ahogy én értelmezem, a spi­ri­tu­á­lis dolgok a következők: fel­té­tel nélküli sze­re­tet, öröm, türelem, kedvesség, jóság, hűség, önfegyelem és alá­zat. Amikor beengedem az életembe az önzést, a tisz­tes­ség­te­lenséget, a haragot és a félelmet, kirekesztem a spi­ri­tu­á­lis dolgokat. józan­ságom meg­tartásával a spiri­tua­litás növekedése egész életemen át tartó folyamat. Célom a lelki fejlődés, de el­fo­gadom azt, hogy spi­ri­tu­á­lisan soha nem leszek tö­ké­le­tes.</p>
</div>
<div id="03-14" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 14.</div>
<h4>A ZÁRÓKŐ</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Ő az Atya, és mi gyermekei vagyunk. A leg­több jó elkép­zelés nagyon egy­sze­rű, és ez a koncepció volt az alapja elkövetkezendő új éle­tünk­nek.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 59.old.)</em></div>
<p>💡 A zárókő a boltív leg­magasabb pontján helyezkedik el, és mintegy össze­fogja, lezárja a többi építőkövet. A „többi építőkő” az Első, a Második és a Negyedik Lépés, valamint a többi, egészen a Tizen­kette­dikig. bi­zo­nyos érte­lemben úgy tűnik, hogy a Harmadik a leg­fontosabb Lépés, mivel a többi tizenegy Lépés mindegyike erre támasz­kodik.<br>
Való­jában azonban a Harmadik Lépés is csak egy a többi tizenkettő közül. Ez a zárókő, de a többi tizenegy építőkő nélkül, melyek az alapot és az oldalakat képezik, zárókő ide, vagy oda­, soha nem készül el az ív. Amikor nap mint nap dol­gozom mind a Tizen­két Lépésen, hiszem, hogy vár rám egy diadalív, melyen áthaladva a sza­badság újabb napja virrad rám.</p>
</div>
<div id="03-15" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 15.</div>
<h4>AZ ISTENFOGALOM</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Amikor láttuk, hogy má­sok meg­oldják prob­lé­máikat egy­sze­rűen rábízva magukat egy Felsőbb Hatalomra, fel kellett adnunk Istennel kap­cso­latos kételyeinket. elkép­zeléseink nem váltak be. De az istenfogalom igen.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 50.old.)</em></div>
<p>💡 Ahogy a vak em­ber fo­ko­zatosan vissza­nyeri látását, olyan lassan, tapogatózva jutottam előre a Harmadik Lépéshez vezető úton. Amikor meg­győződtem arról, hogy csak egy nálam ha­tal­ma­sabb Erő ké­pes kisza­badítani abból a re­mény­te­len szaka­dékból, amelyben voltam, tudtam, hogy ebbe az Erőbe kell kapaszkodnom, és ez horgonyként tart meg a szomorúság tengerén. Bár akkoriban csak nagyon kevéske hitem volt, eleg­endő volt ahhoz, hogy belássam, nem hagyat­kozhatom többé a büszke egómra, és inkább arra a fo­ko­zatosan növekvő erőre támasz­kodom, mely egy nálamnál sokkal nagyobb Erőtől származik.</p>
</div>
<div id="03-16" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 16.</div>
<h4>A SAJÁT fel­fo­gásUNK SZERINTI ISTEN</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Ekkor ba­rátom valami olyasmit vetett föl, ami új ötletet adott. Ezt mondta: „Miért nem vá­lasztasz egy saját elkép­zelésed szerinti Isten-fogalmat?” Ez a kijelen­tés mélyen meg­ragadott. meg­törte azt a jeges intellektualizmust, melytől annyit szen­vedtem éveken át. Végre napfényre kerültem. Már csak attól függött az egész, hogy haj­lan­dó vagyok-e hinni egy nálam nagyobb Hatalomban. Az elinduláshoz semmi többet nem kellett tennem.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 11-12.old.)</em></div>
<p>💡 Emlékszem azokra az időkre, amikor felnéztem az égre, és azon gon­dol­kodtam, vajon ki hozta létre mindezt, és hogyan. Amikor bejöttem az AA-ba, a stabil józan­sághoz szük­ségem volt arra, hogy leg­yen valamiféle képem a spi­ri­tu­á­lis dimenzióról. miu­tán sokat és sokfélét olvastam, köztük tudományos magya­ráz­atokat is vala­milyen ősrobbanásról, meg­próbáltam leegy­sze­rűsíteni a dolgot, és meg­tettem a saját fel­fo­gásom szerinti Istent annak a Felsőbb Erőnek, amely lehe­tővé tette ezt a robbanást. Amikor bele­g­ondolok abba­, hogy Ő irá­nyítja az egész óriási univerzumot, elhiszem, hogy ké­pes az én gon­dol­kodásomat és cse­le­ke­deteimet is irá­nyítani, ha készen állok arra, hogy el­fo­gadjam az Ő irá­nyítását. De amikor hátat fordítok ennek a se­gít­ségnek és a saját utamat járom, nem várhatom a se­gít­ségét. haj­lan­dóvá váltam a hitre, így ma már huszonhat éve folya­matosan józan vagyok és elégedett.</p>
</div>
<div id="03-17" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 17.</div>
<h4>TITOKZATOS UTAK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Azt is elmondhatják, hogy minden gyász és szen­vedés - amikor úgy érezték, hogy Isten keze rájuk nehezedett - tanulságosnak bizonyult és új erő­for­rás­okat fakasztott. Végül is arra a meg­győződésre jutottak, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 106.old.)</em></div>
<p>💡 Még akkor sem voltam biztos abba­n, hogy újra kell gon­dol­nom az élet­vitelemet, miu­tán elvesztettem a hivatásomat, a csa­ládomat és az egészségemet. Ivászatom és más drogok használata folya­matosan pusz­tított, de addig még soha nem ta­lálkoztam fel­é­pülőben levő em­berrel, sem olyannal, aki az AA tagja volt. Azt hittem, arra vagyok kárhoztatva, hogy egye­dül haljak meg­, és hogy ezt meg is érdemlem. két­ség­be­e­sésem mély­pont­ján kisfiam egy ritka kórban súlyosan meg­betegedett.<br>
Az orvosok minden igyekezete hiábavaló­nak bizonyult. meg­dupláztam az erőmet, hogy elfojtsam az érzéseimet, de azt vettem észre, hogy az al­ko­hol nem működik többé. Nem maradt más, mint Isten szemébe nézni és se­gít­ségért könyörögni. Néhány nappal ezután, egy sor kü­lönös véletlen folytán bekerültem az AA-ba, és azóta is józan vagyok. Kisfiam életben maradt, és az álla­pota javulni kezdett. Ez a tör­té­net meg­győzött arról, hogy te­he­tet­len vagyok, és kép­te­len vagyok az életemet irá­nyítani. Ma a fiammal együtt köszönjük Istennek, hogy közbelépett.</p>
</div>
<div id="03-18" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 18.</div>
<h4>AZ IGAZI FÜGGETLENSÉG</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Minél haj­lan­dóbbak vagyunk függeni egy fel­sőbb­ren­dű Hatalomtól, annál függetlenebbek vagyunk.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 37.old.)</em></div>
<p>💡 Kevés bennem a haj­lan­dóság arra, hogy bízzak Is­ten­ben, de Ő növeli a haj­lan­dóságomat. Minél haj­lan­dóbb vagyok, annál több lesz a bizalmam, és minél jobban bízom, annál nagyobb a haj­lan­dóságom. Istentől való függésem az iránta való bizalommal együtt növekszik. Mielőtt haj­lan­dóvá váltam, mindenben magamra támasz­kodtam, de gyarlóságom korlátokat állí­tott elém. Mivel haj­lan­dó vagyok egy nálam fel­sőbb­ren­dű Erőtől függeni, akit én Istennek nevezek, minden téren gondoskodik rólam. Valaki, aki jobban is­mer engem, mint én saját magamat, akkor is tudja, mire van szük­ségem, amikor én még nem tudom, és azt is tudja, mire lesz szük­ségem később. Csak ez a Valaki, aki is­mer engem, ké­pes segíteni abba­n, hogy ön­ma­gam­má váljak, és abba­n is, hogy meg­adjam valaki másnak azt, amire szük­sége van, amikor csakis én vagyok az, aki ezt meg­teheti. Soha nem lesz senki más, aki pontosan olyan, mint én. És ez az igazi függetlenség.</p>
</div>
<div id="03-19" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 19.</div>
<h4>AZ IMA MŰKÖDIK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Igaz a mondás: „Csak azok ócsárolják az imát, akik sohasem próbálkoztak vele komolyan.”
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 99.old.)</em></div>
<p>💡 Mivel nem hívő csa­ládban nőttem fel, kicsit ostobán éreztem magam, amikor először próbáltam meg imád­kozni. Tudtam, hogy életemben működik egy Felsőbb Erő - másképp hogy lennék józan - de arról egyáltalán nem voltam meg­győződve, hogy Ő(bárki leg­yen is) való­ban hallani akarja az én imáimat. Azok a társak, akik ren­del­keztek azzal, amire én is vágytam, azt mondták, hogy az ima a prog­ram gya­kor­lásának lényeges része, így aztán kitartottam. Mikor nap mint nap elkö­te­lezetten imád­koztam, elképedve vettem tudomásul, hogy egyre derűsebb vagyok, és jól érzem magam a bőrömben. Más szóval könnyebb lett az élet, kevésbé éreztem harcnak. Ma sem tudom pontosan, ki vagy mi az, aki vagy ami meg­hallgatja az imáimat, de állandóan imád­kozom, azon egy­sze­rű okból, hogy a dolog való­ban működik.</p>
</div>
<div id="03-20" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 20.</div>
<h4>sze­re­tet ÉS TOLERANCIA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Törvényünk a má­sok iránti sze­re­tet és tolerancia.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 79.old.)</em></div>
<p>💡 Arra jöttem rá, hogy minden helyzetben, mindig meg kell bocsátanom má­sok­nak, ha fenn akarom tartani a való­di spi­ri­tu­á­lis fejlődést. A meg­bocsátás életbevágó fontossága első pillantásra nem tűnik nyilván­való­nak, de tanulmányaim során azt ta­pasz­taltam, hogy minden nagy spi­ri­tu­á­lis tanító ugyan­csak ragasz­kodott hozzá­.<br>
meg kell bocsátanom a sértéseket, nemcsak szóban, formálisan, hanem szívből, igazán. Ezt nem a másikért teszem, hanem magamért. A neheztelés, a harag, vagy a má­sok bűnhődésére irányuló vágy az én lelkemet teszi tönkre. Ezek a dolgok szinte hozzá­m láncolják a bajokat. Olyan más prob­lé­mákhoz kötnek, melyekhez az ere­deti bajomnak nincs semmi köze.</p>
</div>
<div id="03-21" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 21.</div>
<h4>ANYAGI ÉS Spi­ri­tu­á­lis JÓLÉT</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>… az anyagi létbizony­talanságtól való félelem eltávozik tőlünk.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 78.old.)</em></div>
<p>💡 A félelem csökkenése illetve meg­szűnése, és anyagi helyzetünk javulása két kü­lönböző dolog. Amikor még újonc voltam az AA-ban, össze­kevertem a kettőt. Azt hittem, a félelmem akkor szűnik meg­, ha elkezdek pénzt keresni. Aztán egy napon, amikor éppen anyagi helyzetemen rágódtam, a Nagykönyv egy másik során akadt meg a szemem az egyik oldalon: „Számunkra az anyagi jólét mindig csak a spi­ri­tu­á­lis fejlődés után következett, és sohasem előzte meg­” (119. old.). Hirtelen meg­értettem, hogy ez az ígéret garancia. Világosan láttam, hogy helyes sorrendbe teszi a dolgokat, a spi­ri­tu­á­lis fejlődés meg­szünteti a szűkölködéstől való ret­te­gést éppúgy, ahogy sok más félelmet is. Ma az Istentől kapott tehetségemet a má­sok javára próbálom használni. ta­pasz­talatom szerint ez az, amit a többiek mindig is érté­keltek. meg­próbálom nem elfe­lejteni, hogy többé már nem magamért dol­gozom. Az Isten által terem­tett gazdagságnak csak a használója vagyok, soha nem voltam én a „tulaj­donos”. Életem célja sokkal világosabb, amikor azért dol­gozom, hogy segítsek, nem pedig azért, hogy birtokoljak.</p>
</div>
<div id="03-22" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 22.</div>
<h4>NINCS TÖBB HARC…</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Többé már nem kell küzdenünk minden és minden­ki­, még az al­ko­hol ellen sem.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 79.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor meg­ta­lált az AA, azt hittem, harcolnom kell, és az al­ko­hol leg­yőzéséhez szük­séges erőt majd az AA-tól fogom meg­kapni. Ha ebben a csatában győzelmet aratok, ki tudja mi mindent ké­pes leszek még leg­yőzni, ha erős leszek. Minden korábbi életta­pasz­talatom ezt igazolta. Ma már nem kell harcolnom, sem az aka­ra­tomat véghezvinnem. Ha meg­teszem a Tizen­két Lépést és hagyom, hogy a Felsőbb Erő végezze el a való­di munkát, al­ko­holprob­lé­mám magától eltűnik. min­den­na­pi gond­jaim sem járnak már harccal. Csak azt a kérdést kell feltennem, hogy el­fo­ga­dásra vagy változtatásra van-e szük­ség. Nem az én aka­ra­tomat, hanem az Övét kell meg­való­sítanom.</p>
</div>
<div id="03-23" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 23.</div>
<h4>NINCS TÖBB KIBÚVÓ</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Újra és újra bebi­zo­nyosodik az igazság: „Aki al­ko­ho­lis­ta, az örökké az is marad.” … Ha azt tervezzük, hogy abba­hagyjuk az ivást, akkor egyáltalán nem sza­bad azt hinnünk, hogy egy szép napon immúnisak leszünk az al­ko­hollal szemben. … A súlyos meg­betegedéshez nem szük­séges, hogy sokáig igyunk, vagy hogy olyan mennyiséget öntsünk magunkba, mint egyik-másik társunk. Ez kü­lönösen igaz a nőkre. A potenciális nő-al­ko­ho­lis­ták gyakran már néhány év alatt aktív al­ko­ho­lis­tákká válnak, és odáig jutnak, ahonnan már nincs vissza­út.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 31., 32.old.)</em></div>
<p>💡 Ezek a szavak alá vannak húzva a könyvemben. Ráillenek az al­ko­ho­lis­ta nőkre épp úgy, mint a férfiakra. Sokszor kinyitottam a könyvet ezen az oldalon, és elgon­dol­koztam ezen a bekezdésen.<br>
Többé már nincs arra szük­ség, hogy átverjem magam, akár azzal, hogy nekem másféle ivási szokásaim voltak, akár azzal, hogy „meg­gyó­gyultam”.<br>
Úgy gon­dol­om, hogy ha a józan­ság Isten aján­déka számomra, akkor az én józan életem az én aján­dékom Isten számára. Remélem, Isten éppúgy örül az aján­dékának, mint én az enyémnek.</p>
</div>
<div id="03-24" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 24.</div>
<h4>AKTÍV, NEM PASSZÍV</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Az em­bernek először gon­dol­koznia kell, aztán csele­ked­nie. Isten saját képmására alkotta őt, nem robotnak.<br>
(Bill így látja, 55.old.)</em></div>
<p>💡 Mielőtt beléptem az AA-ba, gyakran egyáltalán nem gon­dol­koztam, csak reagáltam az em­be­rekre és a helyzetekre. Amikor nem reagáltam, úgy működtem, mint egy robot. miu­tán csat­la­koztam az AA-hoz, elkezdtem naponta kérni a Felsőbb Erőt, adjon út­mu­ta­tást, és meg­tanultam, hogyan hallgassak erre az út­mu­ta­tásra. Aztán elkezdtem döntéseket hozni, és ezeknek meg­felelően csele­ked­ni, már nem má­sok döntéseire reagálni. Építő ered­mény született; többé nem engedem, hogy má­sok döntsenek helyettem, és ezért még kritizáljanak is.
Ma - és minden nap - a szívem hálával teli, él bennem a vágy, hogy Isten aka­rata teljesüljön általam. Életem érdemes arra, hogy má­sok­kal meg­osszam, főleg al­ko­ho­lis­ta társaimmal. Mindenekfelett, ha semmit sem értelmezek mereven, még az AA-t sem, nyitott csatorna lehetek Isten aka­ratának meg­nyil­vá­nu­lására.</p>
</div>
<div id="03-25" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 25.</div>
<h4>hála­telt SZÍV</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Ragasz­kodom az igazsághoz, hogy a hálás szív nem ad helyet az önhittségnek. A hála­telt szív biztosan készséges sze­re­tetre vezet, amelynél nemesebb érzés nincs.<br>
(Bill így látja, 37.old.)</em></div>
<p>💡 Hiszek abba­n, hogy mi az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták Kö­zös­ségében szerencsések vagyunk, mert állandóan emlé­kezhetünk arra, mennyire fontos, hogy hálásak leg­yünk, és mennyire szük­ségünk van a hálára ahhoz, hogy józanok maradjunk. Őszintén hálás vagyok azért, hogy Isten az AA-prog­ram se­gít­ségével józan­ságot adott nekem, és bol­dog vagyok, hogy azt, amit ingyen kaptam, vissza­adhatom. Nem csak a józan­ságért vagyok hálás, hanem azért is, mert a józan­ság következtében az életem minősége is meg­változott. Isten kegyes volt hozzá­m, adott józan napokat, békével és meg­elégedettséggel áldott életet, tovább­á ké­pes­séget arra, hogy tudjak sze­re­tetet adni és kapni, valamint lehe­tő­séget arra, hogy má­sok­at szolgáljak a Kö­zös­ségünkben, a csa­ládomban és em­bertársaim körében. Mindezekért „hálával teli a szívem”.</p>
</div>
<div id="03-26" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 26.</div>
<h4>A TANÍTÁSNAK SOHA NINCS VÉGE</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Adja át magát a saját fel­fo­gása szerinti Istennek. Vallja be neki hibáit és em­bertársainak is. Takarítsa el a múlt romjait. Adja tovább má­sok­nak bőkezűen mindazt a jót, amire csak ráta­lál, és csat­la­kozzon hozzá­nk. Egyek leszünk Önnel a Lélek tár­sa­ságában, és bi­zo­nyosan ta­lálkozik majd valamelyikünkkel sorsa öröm­teli betel­je­sítése közben.<br>
Addig is - Isten áldja és tartsa meg Önt ezen az úton.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 153.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor ezeket a szavakat olvasom, mindig gombóc van a torkomban. Eleinte azért, mert azt éreztem: „Ó nem! A tanításnak vége. Most már egye­dül vagyok. Többé soha nem lesz az egész ennyire új számomra.” Ma azért, mert amikor ezt a bekezdést olvasom, mély sze­re­tetet érzek az AA úttörői iránt, már rájöttem, milyen pontosan össze­foglalja mindazt, amiben hiszek, amiért küzdök, mert – Isten áldásával – a tanítás­nak soha nincs vége, soha nem vagyok egye­dül, és minden nap teljesen új.</p>
</div>
<div id="03-27" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 27.</div>
<h4>AZ AA-BAN KAPOTT sza­badSÁG</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Bízunk abba­n, hogy már tudjuk, mi a sza­badság, és abba­n is, hogy az AA jövő gene­rációi sohasem fogják azt érezni, hogy ezt a sza­badságot korlátozni kell. AA-s sza­badsá­gunk az a termő­talaj, amelyben az igazi sze­re­tet növekedhet…<br>
(Language of the heart (A szív nyelvén), 303.old.)</em></div>
<p>💡 Nagyon kívántam a sza­badságot. Először azt, hogy sza­bad leg­yen inni, később azt, hogy meg­sza­baduljak az italtól. Az AA fel­é­pü­lési prog­ramja a sza­bad vá­lasztáson alapul. Nincse­nek rende­letek, törvények, utasí­tások. Az AA spi­ri­tu­á­lis prog­ramja, melyet a Tizen­két Lépés tartal­maz, és amely még nagyobb sza­badságot kínál nekem, csak ajánlás. el­fo­gadhatom, vagy elutasíthatom.<br>
A szponzorálás csak ajánlott, nem kö­te­lező, azt teszek, amit akarok. Ez a sokfajta sza­badság teszi lehe­tővé, hogy vissza­szerezzem az ital miatt meg­tört méltó­ságomat, amely olyan nagyon szük­séges a tartós józan­sághoz.</p>
</div>
<div id="03-28" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 28.</div>
<h4>egyen­LŐSÉG</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Tagságunk minden szen­vedő al­ko­ho­lis­ta előtt nyitott. Követ­ke­zés­képpen senkit sem utasíthatunk el, aki gyó­gyulni akar. Anyagiakon, aprólékos szabályokon nem múlhat az AA-tagság. Két-három al­ko­ho­lis­ta, akit a józan­ság vágya hoz össze­, AA-csoportnak nevezheti magát; feltéve, hogy mint csoport semmilyen más szervezethez nem tartozik.<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 529.old.)</em></div>
<p>💡 Mielőtt bejöttem az AA-ba, gyakran éreztem úgy, hogy nem „ illek össze­” a kö­rü­löt­tem lévő em­be­rekkel. Általában „nekik” több, vagy kevesebb pénzük volt, mint nekem, és az én nézeteim nem voltak összhangban az „Ő” nézeteikkel. Az a sok előítélet, amit a világban ta­pasz­taltam, csak azt bizonyította számomra, álságosak az önelégült em­be­rek. miu­tán beléptem az AA-ba, meg­ta­lál­tam azt az életformát, amelyet mindig is kerestem. Az AA-ban egyik tag sem kü­lönb, mint a másik; al­ko­ho­lis­ták vagyunk, akik meg­próbálnak fel­é­pülni az al­ko­ho­liz­musból.</p>
</div>
<div id="03-29" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 29.</div>
<h4>meg­BÍZOTT szol­gá­lat­TEVŐK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> … csupán szolgálnak. leg­többnyire a csoport hálátlan és mindennapos taposómalma az osztályrészük.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 136.old.)</em></div>
<p>💡 Nikosz Kazantzakisz Zorba a görög című regényében leírja azt a jelen­etet, amikor a főhős ta­lálkozik egy öregem­berrel, aki éppen fát ültet nagy lelkesen. „Mit csi­nálsz?” kér­dezi Zorba. Az öreg így vá­laszol: „Nagyon jól látod fiam, mit csi­nálok. Fát ültetek.” „De minek ültetsz fát” kérdi Zorba, „ha úgysem láthatod, amikor termőre fordul?” És az öregem­ber így vá­laszol: „Fiam, én úgy élek, mintha sohasem halnék meg­.” A vá­lasz halvány mosolyt csal Zorba ajkára, tovább­menve gúnyosan így kiált: „Milyen kü­lönös - én úgy élek, mintha holnap meg­halnék!”
Az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták Kö­zös­ségének tagjaként arra a meg­győződésre jutottam, hogy a Harmadik Örökség az a termékeny talaj, melybe elültethetem józan­ságom fáját. A gyü­mölcsök, melyeket én szedek róla, csodá­latosak: béke, biz­ton­ság, meg­értés és a meg­elégedettség örökkévaló huszon­négy órái; ép elmével meg­hallhatom lelkiis­meretem szavát, amikor halkan, gyengéden azt mondja: El kell engedned a szol­gá­lat­ot. Vannak má­sok­, akiknek vetni és aratni kell.</p>
</div>
<div id="03-30" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 30.</div>
<h4>CSOPORTUNK LELKIis­merETE</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> „… néha a jó ellensége a leg­jobbnak.”<br>
(AA comes of age (Az AA felnőtt korba lép), 101.old.)</em></div>
<p>💡 Azt hiszem, ezek a szavak pontosan illenek az AA Három Örökségére: fel­é­pü­lés, egy­ség és szol­gá­lat­. Azt akarom, hogy „sorsom öröm­teli betel­je­sítése közben” (Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 153. old.) bele­ivódjanak az elmémbe és az életembe. Ezeket a szavakat, melyeket Bill W., a társalapító is gyakran hangoztatott, éppen a csoport-lelkiis­meret működésének ered­ményeképpen mondták Billnek a többiek. Ezek a szavak segí­tették Billt, hogy pontosan meg­értse a Második Ha­gyo­mányt: „meg­bízott vezetőink szolgálnak ben­nünket, nem uralkodnak rajtunk.” Ahogy kezdetben Billt is emlé­keztették ezekre a szavakra, azt hiszem, a mi csoportunk meg­beszélésein sem sza­bad meg­elégednünk a „ jó”-val, tö­rekedjünk mindig a „leg­jobb”-ra. Ez a közös tö­rekvés a saját fel­fo­gásunk szerinti szerető Isten meg­nyil­vá­nu­lásának újabb példája, ahogy kifeje­zésre jut a csoport lelkiis­meretén keresztül. Az ilyen élmények segítenek abba­n, hogy a fel­é­pü­lés helyes ösvényén haladjak. meg­tanulom össze­egyeztetni a kezdeményező készséget az alá­zattal, a fe­le­lős­séget a hálával, ily módon élvezve a huszon­négy órás prog­ram szerinti életem örö­meit.</p>
</div>
<div id="03-31" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Március 31.</div>
<h4>SENKI NEM TAGADTA meg TŐLEM A sze­re­tetET</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Az AA második évében történt… Új em­ber érkezett a csoportba … Hamarosan kiderült, hogy álla­pota kétségbeejtő, de mindenek előtt helyre akar jönni… „Befogadtok-e”, kér­dezte, „ mert az al­ko­holon kívül egy másik - még jobban meg­bélyegzett - függőségben is szen­vedek.”<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 143-144.old.)</em></div>
<p>💡 Úgy jöttem hozzá­tok, mint feleség, anya, mint olyan nő, aki elhagyta a férjét, a gyerekeit és a csa­ládját. Részeges voltam és gyógyszerfüggő, egy nagy nulla. Mégsem tagadta meg egyikőtök sem tőlem a sze­re­tetet, a gon­dos­ko­dást, azt a tudatot, hogy tartozom valahova. Ma Isten kegyel­méből, a szponzorom és a honi cso­por­tom sze­re­tetének kö­szön­he­tő­en és az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták se­gít­ségével feleség vagyok, anya, nagymama és nő. Józan vagyok. meg­sza­badultam a tablettáktól. Felelős vagyok.<br>
A Kö­zös­ségben meg­ta­lált Felsőbb Erő nélkül értel­metlen lenne az életem. Nagyon hálás vagyok, hogy hasz­nos tagja lehetek az Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták Kö­zös­ségének.</p>
</div>
<div id="04-01" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 01.</div>
<h4>BEFELÉ te­kintÜNK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Mélyreható és bátor erkölcsi leltárt készí­tettünk magunkról.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 43.old.)</em></div>
<p>💡 A Negyedik Lépés az a ha­tá­rozott és alapos erő­fe­szí­tés, melynek során feltárjuk milyenek voltunk és vagyunk való­jában. meg akarom ta­lálni, hogy ter­mé­szet­es vágyaim pontosan hogyan, mikor, és hol vittek tévútra. Fehéren-feketén látni kívánom mindazt a bol­dog­talanságot, melyet magamnak és má­sok­nak okoztam. Azzal, hogy felfedem érzelmi torzulásaimat, elindulhatok a kijavításuk felé vezető úton. Ha erre nincs bennem haj­lan­dóság és kitartás, nem sok józan­ság és meg­elégedettség vár rám. Ahhoz, hogy feloldjam ellentétes érzéseimet, az segít hozzá­, ha ha­tá­rozottan öntudatra ébredek. Az ilyen tuda­tosság nem egyik napról a másikra keletkezik, és senkinél sem állandó. minden­ki­ben meg­van a fejlődésre és a tuda­tosságra való ké­pes­ség, ha őszintén szem­be­néz a való­sággal. Amikor nem kerülöm el a dolgokat, hanem köz­vet­lenül elébük állok, és mindig meg­próbálom meg­ta­lálni a meg­oldást, egyre kevesebb prob­lé­mám lesz.</p>
</div>
<div id="04-02" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 02.</div>
<h4>JELLEMÉPÍTÉS</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Aki má­sok­tól a kelleténél több figyelmet, sze­re­tetet, védelmet köve­tel, az belőlük zsarnokságot, vagy éppen undort vált ki.
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 45.old.)</em></div>
<p>💡 Amikor a Negyedik Lépés kapcsán felfedeztem, hogy szük­ségem van má­sok elis­merésére, nem gon­dol­tam, hogy ezt a tulaj­don­ságomat a jellem­hibák közé kell sorolnom. Szívesebben gon­dol­tam rá(azaz a vágyra, hogy má­sok­nak meg­feleljek) úgy, mint jó tulaj­don­ságra. Hamarosan világossá vált azonban, hogy ez a „szük­séglet” meg­nyomoríthat. Ma is örülök, amikor elnyerem má­sok elis­merését, de már nem vagyok haj­lan­dó ezért olyan árat fizetni, mint régen. Nem fordulok ki magamból csak azért, hogy má­sok kedveljenek. Ha elnyerem az elis­merésedet, nagyon jó, de ha nem, azt is túlélem. Felelős vagyok azért, hogy azt mondjam, amit igaznak érzek, és nem pedig azt, amit esetleg má­sok szeretnének hallani. Hasonlóképpen, hamis büsz­ke­ségem mindig arra késztetett, hogy túl sokat foglalkozzam a jó hírnevemmel. Mióta az AA-prog­ram­ban meg­világosodtam, célom a jellemem építése.</p>
</div>
<div id="04-03" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 03.</div>
<h4>em­berI gyenge­ségEINK el­fo­ga­dásA</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Végül beláttuk, hogy saját magunk leltárát kell elké­szítenünk, nem a másét! Ezért becsü­letesen be­is­mer­tük tévedéseinket, és haj­lan­dóságot mutattunk ügyeink rendezésére.<br>
(Bill így látja, 222.old.)</em></div>
<p>💡 Miért van az, hogy az al­ko­ho­lis­ta annyira kerüli a fe­le­lős­ség vállalását? Valamikor azok miatt a dolgok miatt ittam, amiket má­sok tettek velem. Amikor bejöttem az AA-ba, azt mondták nekem, azt nézzem, én hol hibáztam. Mennyiben voltam részese ezeknek a dolgoknak? Amikor egy­sze­rűen el­fo­gadtam, hogy nekem is szerepem volt ezekben az esetekben, ké­pes voltam mindent papírra vetni, és láttam, mi is ez való­jában - em­beri gyenge­ség. Senki nem várja, hogy tö­ké­le­tes leg­yek! Eddig is követtem el hibákat és ezután is fogok. Ha őszintén te­kintek hibáimra, el is tudom fogadni őket - és saját magamat -, valamint azokat is, akikkel nézet­elté­ré­sem volt. Innentől kezdve a fel­é­pü­lés már nincs messze.</p>
</div>
<div id="04-04" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 04.</div>
<h4>meg­KAPNI A HOLDAT</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> „Ezt a teljesen való­ságos kisebbségi érzést még felnagyítja a gyerekes érzékenység, és ez a lelkiálla­pot hozza létre azt a kielégíthetetlen, nem nor­má­lis sóvárgást az önbecsülés és a világ szemében aratott sikerek után. Mint a gyermek, a Holdat akarja meg­kapni. És a Hold - úgy látszik - nem akarja Őt.<br>
(Language of the heart (A szív nyelvén), 102.old.)</em></div>
<p>💡 Amíg ittam, két véglet között ingadoztam. Vagy azt éreztem, hogy láthatatlan vagyok, vagy azt, hogy én vagyok az Univerzum középpontja. fel­é­pü­lésem fontos része, hogy meg­ta­láljam a kettő közötti kényes egyen­súlyt. A Hold, melyért állandóan sóvárogtam, a józan­ságban már csak ritkán kerek, ehelyett meg­mu­tatja kü­lönböző fázisait, és mindegyikből van mit tanulnom. Igazán tanulni gyakran egy-egy holdfogyatkozás, egy sötét időszak után lehet, de fel­é­pü­lésem minden egyes szakaszában a fény egyre erősebbé, a látásom egyre tisztábbá vált.</p>
</div>
<div id="04-05" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 05.</div>
<h4>IGAZI TESTVÉRISÉG</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Soha éle­tünk­ben nem próbáltuk meg igazán, hogy csa­ládunknak csupán egy tagjaként, a ba­ráti körben ba­rátként, a munkatársak között munkatársként, a társadalom hasz­nos tagja leg­yünk. Vagy a csúcson kukorékoltunk, vagy félreszorulva pityeregtünk. Önző visel­kedésünk útját állta annak, hogy bárkivel egyen­rangú társadalmi kap­cso­latot teremtsünk. A testvéri érzésről pedig halvány fogalmunk sem volt.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 54.old.)</em></div>
<p>💡 A Negyedik Lépésnek ezt az üzenetét hal­lot­tam meg először tisztán és hangosan, addig soha nem olvastam nyomtatásban saját magamról! Mielőtt bejöttem az AA-ba, nem is­mertem olyan helyet, ahol meg­tanulhattam volna, hogyan leg­yek em­ber az em­be­rek között. leg­első gyű­lésemtől kezdve olyan em­be­rekkel ta­lálkoztam, akik éppen ezt tették, és akartam, hogy nekem is leg­yen az, amivel Ők ren­del­keznek. Egyik oka annak, hogy ma bol­dog, józan al­ko­ho­lis­ta vagyok éppen az, hogy ma is tanulom ezt az igen fontos leckét.</p>
</div>
<div id="04-06" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 06.</div>
<h4>EGÉSZ éle­tünk­ET végig KÍSÉRŐ FOLYAMAT</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Em­beri kap­cso­lataink zavarosak voltak, nem tudtuk fékezni érzelmeinket, nyomorúság és depresszió áldo­zatai lettünk, nem tudtunk bol­dogulni az életben, fölösleg­esnek éreztük magunkat, tele voltunk félelemmel, bol­dog­talanok voltunk, úgy látszott, nem tudunk semmi érdemleg­es se­gít­séget nyújtani má­sok­nak…<br>
(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 49.old.)</em></div>
<p>💡 Ezek a szavak arra emlé­keztetnek, hogy nem csak al­ko­holprob­lé­mám van, az al­ko­hol csupán tünete egy sokkal átfogóbb beteg­ségnek. Amikor felhagytam az ivással, bele­kezdtem abba az életem végéig tartó fel­é­pü­lési folyamatba, melynek se­gít­ségével meg­sza­badulok csapongó érzelmeimtől, fájdalmas kap­cso­lataimtól és a meg­oldhatatlan helyzetektől. leg­többünk számára ez a folyamat túl nagy fe­la­dat, szük­ségünk van a Felsőbb Erő és a Kö­zös­ségben meg­is­mert ba­rátaink se­gít­ségére. Amikor a Kö­zös­ségben elkezdtem az AA-prog­ram lépésein dol­gozni, a sok össze­gubancolódott szál közül egyre többet sikerült kibogoznom, életem leg­fájóbb, leg­sé­rültebb terü­letei rendeződtek. Napról napra, majdnem észrevétlenül, de gyó­gyultam. Mint amikor a termosztátot lekapcsolják, félelmeim eltűntek. Kezdtem átélni elégedett pil­la­natokat is. Érzelmeim nem voltak már annyira ingatagok. Most újra az em­beriség csa­ládjának a tagja vagyok.</p>
</div>
<div id="04-07" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 07.</div>
<h4>A HÁLA SZÉLES ÍVE</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Dr. Bob és a magam részéről hálásan kijelen­thetem, hogy a feleségem, Anne és az Ő felesége, Lois nélkül egyikünk sem érte volna meg az AA kezdeteit.<br>
(The AA way of life (Az AA-s élet­mód), 67.old.)</em></div>
<p>💡 Ké­pes vagyok arra, hogy hasonlóan mély hálával és tisztelettel gon­dol­jak az én feleségemre, szüleimre és ba­rátaimra, akiknek a támogatása nélkül lehet, hogy soha nem léptem volna át az AA küszöbét? dol­gozom rajta, és meg­próbálom észrevenni azt a tervet, melyet a Felsőbb Erőm mutat nekem, és amely össze­kapcsolja éle­tünk­et.</p>
</div>
<div id="04-08" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 08.</div>
<h4>PILLANTÁS BEFELÉ</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>Meg akarjuk tudni: pontosan hol és hogyan vezettek félre minket ter­mé­szet­es vágyaink? Farkasszemet akarunk nézni azzal a bol­dog­talansággal, amelyet má­sok­nak és magunknak okoztunk. Érzelmi torzulásainkat felfedve, elkezdhetjük helyesbíteni őket.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 44.old.)</em></div>
<p>💡 Ma már nem vagyok az al­ko­hol rabja, mégis sokféle szolgaság fenyeget: saját énem, vágyaim, sőt még álmaim is. ugyan­akkor álmok nélkül nem tudok létezni, álmok nélkül semmi nem hajt előre­. Befelé kell néznem, hogy felsza­badítsam magam. Isten erejét kell kérnem, hogy ké­pes leg­yek szem­be­nézni azzal az em­berrel, akitől a leg­jobban féltem, vagyis igazi énemmel, azzal, akinek Isten való­jában terem­tett. Ha ezt nem teszem meg­, és ameddig nem teszem meg­, állandóan me­ne­külni fogok, és soha nem leszek igazán sza­bad. Naponta kérem Istent, mutassa meg nekem ezt a sza­badságot.</p>
</div>
<div id="04-09" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 09.</div>
<h4>sza­badULÁS „al­ko­hol KIRÁLYTÓL”</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>… Sohase feledjük, hogy nem vagyunk mentesek valamiféle kényszertől. … Régi zsarnokunk, al­ko­hol Úr, mindig készen áll, hogy újra rabságba ejtsen. Ezért, az al­ko­holtól való sza­badulás a nagy „muszáj”, melyet meg kell való­sítanunk, kü­lönben eszünket veszítjük, vagy bele­halunk.<br>
(Bill így látja, 134.old.)</em></div>
<p>💡 Amíg ittam, spi­ri­tu­á­lisan, érzelmileg és néha fizikailag is be voltam zárva. Börtönömet magam alkottam az aka­ratosság és az önzés rácsaiból, és innen nem volt menekvés. A sza­badság ígéretével kecsegtető időnkénti száraz időszakok csupán a haladék reményét villantották fel. Az igazi sza­baduláshoz haj­lan­dóvá kellett válnom, hogy bármit meg­tegyek, ami helyénvaló­, és ami a kulcs elfordításához szük­séges. Amikor meg­volt a haj­lan­dóság és csele­ked­tem is, a zár és a rácsok maguktól meg­nyíltak. A folya­matos haj­lan­dóság és cselek­vés őrzi sza­badságomat - úgy érzem, minden nap próbaidő -, és ennek soha nem kell, hogy vége leg­yen.</p>
</div>
<div id="04-10" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 10.</div>
<h4>FELNÖVÖK</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em>A haladás lényege abba­n áll, hogy haj­lan­dók vagyunk jó irányban változni, és meg­alkuvás nélkül fe­le­lős­séget vállalni mindazért, ami ezzel jár.<br>
(Bill így látja, 115.old.)</em></div>
<p>💡 Néha, amikor haj­lan­dóvá válok arra, hogy azt tegyem, amit mindig is kellett volna, dicséretre, elis­merésre vágyom. Nem veszem észre, hogy minél inkább haj­lan­dó vagyok változtatni visel­kedésemen, annál izgalmasabbá válik életem. Minél készségesebben segítek má­sok­nak, annál több ju­tal­mat kapok. Számomra ezt jelen­ti az elvek gya­kor­lása. Jókedvet és elis­merést a cselek­vésre való haj­lan­dóság hoz létre, nem pedig az azonnali ered­mény.<br>
Amikor egy kicsit kedvesebb vagyok, kicsit később gurulok méregbe, egy kicsit több bennem a sze­re­tet, napról napra jobb az életem.</p>
</div>
<div id="04-11" class="day-paragraph"><div class="date">📅 Április 11.</div>
<h4>EGY MONDAT, AMIT EL KELL HAGYNUNK: „TE VAGY A HIBÁS”</h4>
<div class="quote"><span class="book-icon">📖 </span><em> Időbe telt, amíg nyilván­való­vá vált előttünk, hogy feldúlt érzéseink áldo­zatává váltunk. má­sok­ban gyorsan felfedezzük ezeket, magunkban csak lassan.<br>
Először is, be kellett is­mernünk, hogy sok fogya­té­kosságunk van, még ha ez a beis­merés fájdalmas és meg­alázó is. má­sok­kal kap­cso­latban ki kellett iktatnunk gon­do­latainkból és beszédünkből a „te vagy a hibás” kifejezést.<br>
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 48. old.)</em></div>